Nem mindennapi teljestíményről posztolt egy zárt Facebook-csoportban egy magyar vadász.
Horváth Mihály az aranysakálok hazai mumusa, évek óta tizedeli az utóbbi években elszaporodott aranysakálokat.
A vadász posztjában részletesen leírta az ominózus éjszaka történéseit. Miután elhibázott egy kölyöksakált, először úgy döntött, szedi a cókmókját, és hazamegy, ám végül azt gondolta, ad még egy esélyt magának.
Amikor odaértem éppen egy vaddisznó ballagott keresztül rajta, így legalább nem mondhattam, hogy milyen egyedül vagyok. Szerencsére az „édes kettes” nemsokára egy egércincogásra kíváncsi sakállal egészült ki, „aki” miután a hang elnémult, keresztül futott a föld túloldalára. Ott szél alá került, megpördült, futott pár lépést visszafelé és megállt egy pillanatra. Eldördült a lövés és egy véget nem érni akaró rohanás kezdődött a föld közepe felé. Ott egyszer csak véget ért: a futás, az újabb hibázást feltételező csalódás érzése, ott feküdt előttem a kétezredik sakálom..
– idézte fel emlékeit a vadász a bejegyzésben.
A „varmint hunting” a „kártevők” – jellemzően kis és közepes méretű vadon élő emlősök vagy madarak – vadászatának gyakorlatát jelenti, melynek célja maga a kártevőirtás, nem pedig élelem- vagy a trófea megszerzése. Az e célból vadászott állatok károsnak minősülnek a haszonállatokra, más veszélyeztetett fajokra vagy az ökoszisztémára, olykor pedig kórokozót hordozó gazdaszervezetek, amelyek fajok közötti betegségeket terjesztenek.
A táplálkozási lánc csúcsán elhelyezkedő legtöbb ragadozónak nincs természetes ellensége, sőt az emberre is veszélyt jelentő betegségek (pl. a veszettség) elleni mesterséges immunizáció következtében nem ritka, hogy túlszaporodnak, és ezzel veszélyt jelentenek a haszonvad fajainkra. A törvény által engedélyezett vadászható ragadozó fajok állományának szabályozása a hivatásos vadászok embert próbáló feladata.
