Különös megfigyelés segítheti az aranysakál gyors terjeszkedésének megértését – írta a Magyar Vadász.
Párja pusztulása után egy nappal új nőstény szegődött egy hím aranysakál mellé Somogy megyében, ezt az állatokra rögzített GPS-nyakörvek adatainak elemzésével sikerült megállapítani a kutatóknak. A világon egyedülálló megfigyelés egy korábbi sejtést igazol, és annak megértésében segíthet, hogy a sakál miért képes Európa-szerte ennyire sikeres és rohamos terjeszkedésre.
A toportyán vagy nádi farkas néven is ismert ragadozó aranysakál az 1990-es évek elején bukkant fel újra Magyarország déli határvidékén, azóta gyorsan szaporodik hazánkban. Térhódítását alkalmazkodó képessége mellett a délszláv háború, a mezőgazdasági művelés változásai, a globális klímaváltozás, valamint a nagyragadozók hiánya egyaránt elősegítette.
A ragadozó sikeres túlélési és terjeszkedési stratégiájának egyik titka szociális kapcsolatrendszerében keresendő.
A Soproni Egyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az SMP Solutions Zrt. szakértői 91 GPS-nyakörves aranysakál viselkedését elemezték, az állatok által bejárt útvonalak alapján. Az adatok azt mutatták, hogy egy nappal azután, hogy a terület domináns monogám párjának nőstény tagja elpusztult, a magányos (nem rokon) nőstény belépett a pár területére és ezt követően a magára maradt hím közelében maradt.
Az eredmények elemzésében Csányi Erika, a Soproni Egyetem PhD-hallgatója, Lanszki József, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatója, Heltai Miklós, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet igazgatója, Pölös Máté, az SMP Solutions Zrt. szakértője, Schally Gergely, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet tudományos főmunkatársa és Sándor Gyula, a Soproni Egyetem docense vett részt.
