Schmidt Bencét már bemutattuk a portálunkon, akit szó szerint magával ragadott a madarak világa. Szabadidejében a Mecsek varázslatos vidékét járja, miközben kezében a fényképezőgépével tollas kis barátainak a legkülönlegesebb pillanatait örökíti meg.
Fotói igazán egyediek, amiken úgy mutatja meg a madarak szépségét, ahogyan nagyon kevesen teszik. A fiatalember a legnagyobb kihívást választotta, hiszen a madarakat legtöbb esetben szárnyalásuk közben kapja lencsevégre.
Jelen története szintén a madarakról szól és olyan különleges, ami nem sokaknak adatik meg. Bence heteken át figyelemmel tudta követni egy erdei fülesbagoly pár költési és fiókanevelési időszakát, valamint részese lehetett annak is, amikor a fülesbagoly fiókák elhagyták a fészküket, megtették első lépéseiket és szárnypróbálgatásaikat a nagyvilágban.
Egy pécsi épület 9. emeletén lakom, és gyakran szoktam onnan fotózgatni. Egy márciusi napon, mikor a levelek még csak kibontakozóban voltak az ablakom előtt álló platánfákon, egy elhagyatott varjúfészekben néhány tollat vettem észre, amelyek kicsit mozogtak is. Egy erdei fülesbagoly volt az, a tojásain ücsörögve, nagyjából 30 méterre az ablakomtól
– kezdte el Bence izgalmakkal teli történetét a Sokszínű vidék megkeresésére.
Többször próbálta megfigyelni az erdei fülesbagoly tojót más helyzetben, amikor a nappali fény engedte a számára. Azonban a madár nem változtatott helyet, de egyszer sikerült róla felismerhető felvételt készíteni.
A fészek körül egyre nagyobbra nőttek a levelek, így a paparazzi tevékenységem is egyre nehezebbé vált, nagyon ritkán lehetett már belátni a fészekig, jellemzően csak akkor, ha épp jó irányba fújta a szél az őket takaró kósza ágakat. De ez a nap is eljött, április végén pillantottam meg először a fiókákat
– folytatta a nem mindennapi események részletezését.
Néhány nappal később nagy viharokkal, erős széllel és kiadós csapadékkal érkezett meg egy hidegfront. A fiókák rövidke életének első vihara csapott le, de a platánfa sűrűje és a tojó teste óvta a védtelen kis életeket.
Amikor kicsit elcsendesedett az eső és a szél kinéztem az ablakon, és láttam, hogy végre pont olyan helyen vannak, ahol fotózhatóak is. A kicsik is jól látszódtak, végre mind megmutatták magukat, összesen négy kis pelyhes fióka volt a fészekben. Sikerült olyan képet készítenem, ahol a felnőtt madár próbálja óvni őket a hideg cseppektől
– osztotta meg a bagolycsalád kedves pillanatait, amikről felvételeket is tudott készíteni.
Lassan a csepergő eső is elállt, a tojó és a fiókák óvatosan mozgolódni kezdtek a fészekben. A kellemetlen élménytől – amiket életükben először éltek át -, a kicsik megéheztek, és volt amelyik esdeklő szemekkel nézett fel a szülőre.
Ezeknek a kérlelő tekintetnek senki nem tudott volna ellenállni, a felnőtt bagoly előhúzott hát valahonnan egy pocoknak látszó zsákmányt, és megetette őket, amelyről ez a sorozat készült, illetve videón is látható
– mutatta be, hogyan eteti a tojó a fiókáit.
Végül pedig az erdei fülesbaglyok egy bensőséges hangulatú családi fotóra is összeálltak.
Ezek után nem nagyon nyílt rálátásom a fészekre, részben a levelek miatt, részben pedig azért, mert szép lassan már kiugráltak a környező ágakra. Jórészt csak a jellegzetes “nyikorgó hintákat” hallottam éjjelente, ehhez hasonlít ugyanis a hang, amivel jelzik a szülőknek hol vannak épp
– részletezte Bence a madarak egyedi hangját, amivel megteltek az éjszakák. Ezeket a hangokat sikerült is videón rögzítenie.
A fiatalember úgy érzete, hogy talán vége az ő és a fülesbaglyok különleges történetének, de nem így lett, hiszen újabb éltre szóló pillanatokkal ajándékozták meg különleges szomszédai.
Azt hittem nem látom már többé őket, de bő egy hétre rá az egyiket szürkületkor a földön sétálgatva találtam, akihez később egy másik is csatlakozott. Amíg vártam a megerősítésre a szakértőktől, hogy tegyek-e vele bármit, készítettem róla néhány képet, melyek között volt szerencsém elkapni az első szárnycsapásainak egyikét is
– mesélte el élményét, amikor egészen közelről tudta a puha, pelyhes tollruhába bújt fiatalokat megfigyelni.
Bence a Duna-Dráva Nemzeti Park szakemberétől azt az információt és tanácsot kapta, hogy helyezze fel a fészek hagyott fiókákat a fa ágára, így védve őket a ragadozók támadásától.
A szakember kérését követve így is tettem, és közben megérkező testvére is csatlakozott hozzá. Mivel kicsit aggódtam, és kíváncsi is voltam, 2 órára leköltöztem éjjel egy terepszínű sátorba, egy bokor rejtekébe, és figyeltem. Semmi gond nem volt, a szülők jöttek, és etették őket. Erről sikerült is egy felvételt készítenem, amelyen egyszersmind jól hallatszik a fiatalok hívóhangja is
– részletezte a fészek hagyott fiókák izgalmas kalandját, és kiemelte, milyen nagy élmény volt számára, hogy a költési időszak elejétől kezdve, ilyen közelről figyelemmel tudta követi az erdei fülesbagoly család izgalmakkal teli életét.
A különleges élmények pillanatait pedig dokumentálni is tudta, talán még soha nem látott felvételeken.
A cikkben szereplő fotókat és videófelvételeket Schmidt Bence készítette, akinek a YouTube csatornáján és Instagram oldalán számos izgalmas felvétel látható madaras kalandjairól.
