A természet szebbnél-szebb pillanatokkal kedveskedik nekünk, különleges élményekkel, amik olykor nem csak a napjainkat teszik szebbé, hanem örök emléket hagynak maguk mögött.
A minap egy ceglédi kislánynak is egy különleges és egészen biztos felejthetetlen élménnyel kedveskedett a természet, amiről felvételeket is sikerült készítenie.
Cegléden, a lakótelepen sétálva pillantotta meg a kislányom Melinda a fehér tollazatú rigót, egy bozótos, bokros területen. Éppen az eltűnt macskánkat kerestük, amikor a bokor ágai között meglátta a kis hófehérkét, aki több feket rigó társaságban volt
– osztotta meg Nyujtó Melinda – a kislány édesanyja – a különleges találkozás történetét a Sokszínű vidékkel.
Melinda igazán figyelmes volt, hiszen a növényzet sűrű ágai között a madár meg volt bújva. Ennek ellenére a kislány mégis észrevette a szokatlan kinézetű fekete rigót, aki egy, a közelmúltban fészket hagyott, fiatalt madár volt. Fiatalságáról a felvételek alapján az árulkodik, hogy farktollai még nincsenek teljesen kifejlődve, mint a felnőtt madaraknak.
A korán beköszöntött tavasz miatt, már nagyon sok helyen idén kelt fiatal madarakat lehet látni, akiket javarészt még szüleik gondoznak a teljes önállóságuk eléréséig.
A fehér madár különlegessége, hogy egy albínó egyed. Erről a piros szem és az egyöntetű fehér tollazat árulkodik.
Az albinizmust a melanin nevű festékanyag hiánya okozza, amely rendellenesség a bőrben, a szőrzetben, vagy a tollazatban is előfordulhat. Sajnos nem egy jó túlélési stratégia a természetben, ezért is kerülnek olyan ritkán szem elé az ilyen példányok. Az albínó, fehér tollazatuk hamar felkelti a ragadozók figyelmét, éppen ezért könnyebben áldozatul esnek.
A fekete rigó az egyik legközismertebb és leggyakrabban szemünk elé kerülő énekesmadarunk, mely kiválóan alkalmazkodott az ember jelenlétéhez. A hímek teljesen feketék, míg a tojók és a fiatalok barnás színezetűek.
Ilyenkor tavasszal a költési időszak alatt, a hím rigó kora hajnaltól egészen estig – szinte a teljes sötétedésig – hallatja fuvolázó énekét.
Lószúnyogokkal, gilisztákkal, hernyókkal táplálkozik, melyeket főként a talajon kap el, de nem veti meg a gyümölcsöt sem. Ősszel, ahogy egyre hűvösebbre fordul az időjárás fokozatosan áttér a bogyós termésekre.
Territoriális madár, a hímek már februárban revírt foglalnak, amelyet hangos énekükkel jeleznek. A fészket a tojó építi, amit leggyakrabban bokrok sűrűje véd. A fészek gallyakból, fűszálakból és sárból készül.
Rendszerint 4-6 tojást rak. A fiókák még teljes röpképességük előtt kiugrálnak a fészekből, de szüleik még hetekig, teljes önállóságuk eléréséig etetik őket. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy jó szándékú emberek a gyámoltalannak és elhagyottnak tűnő fiókákat megfogják, hazaviszik nehogy elpusztuljanak. A látszat ellenére azonban ezek a fiatalok nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha haza visszük őket.
