Otthon készült

Boros Vali konyhájának vasárnapi slágere a tanyasi tyúkhúsleves

Dubóczky Krisztina
Dubóczky Krisztina

2019. 02. 03. 06:16

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kékcsén élő Boros Vali kertje tele van egészséges hozzávalókkal, udvarán őshonos baromfik kapirgálnak, vidéki konyháját pedig mindig finom illatok lengik be.
Korábban a témában:

Boros Vali neve jó ideje ismert azok körében, akik szeretnek jót főzni és enni, persze egészséges hozzávalókat felhasználva. A “Vali hagyományos konyhája” és a “Vali konyhája és kertje” nevű Facebook-csoportjainak több mint közel 100 ezer lelkes tagja van. Itt egymás közt bizalmasan beszélik meg a háziasszonyok vagy épp a “háziemberek” a konyhai titkokat, a főzés minden fortélyát, és nem restek arra sem, hogy tanuljanak egymástól. Az ötletgazda, Boros Vali jó példával jár elöl: minden nap maga főzi az általa termelt zöldségekből-gyümölcsökből, a saját tenyésztésű baromfiból a finomabbnál finomabb magyaros fogásokat. Ezek a kedvencei saját bevallása szerint, bár néha azért elcsábul az olasz vagy épp a kínai konyha ínyencségeire is.

Boros Vali – házi sajt

Vali Kisvárdáról költözött ki a férjével vidékre, Kékcsére, egy szabolcsi kis faluba, ott élnek most is az idilli kis parasztházukban.  Sokáig keresték az ideális telket-házat, míg végül rátaláltak. Fontos szempont volt, hogy a korábbi tulajdonos jószágtartó ember lévén nem mérgezte a termőföldet különféle műtrágyákkal és permetezéssel, így az amúgy is jó tulajdonságokkal rendelkező kövér feketeföld kizárólag a ló- és marhatrágyától vált még dúsabb termőfölddé.

Vali azt vallja, a legjobb, ha minden élelmiszert, amit csak tudunk, magunk állítunk elő, és nem lesz gondunk többé az egészségünkre.

Mi vitt rá arra, hogy otthagyd a várost, és vidékre költözz?

Békés, nyugodt kis sziget megteremtése volt a célunk, amit sikerült is megvalósítanunk. A nagy konyha alapfeltétel volt, hisz a főzés szeretete jó ideje az életem része, és hát a régi világban vidéken mindig a konyhában zajlott az élet. Ez nálam most is így van, nagyon sok időt töltök ott, de imádom, szívvel-lélekkel főzök!

Mindent magad készítesz?

Évekkel ezelőtt kivonultam a fogyasztói társadalomból, olyan értelemben, hogy egyrészt nem csábulok el a kínálatától, másrészt, amit tudok, megtermelek a másfél hektáros kis birtokunkon. Semmilyen műtrágyát vagy permetezőszert nem használok, baromfit tartok, ha pedig valamire mégis szükségem van, csakis bio terméket vásárolok. Ismerős őstermelőktől szerzem be a sertés- és marhahúst, frissen, vágás után, a tejtermékek készítéséhez szükséges tejet is kizárólag általam jól ismert gazdaságokból veszem. Magam készítem a sajtot, a tejfölt, a túrót, a felvágottat, a szalámit, a kolbászokat, de a fűszereket, ízesítőket, lekvárt, gyümölcsleveket is, egy szóval szinte mindent – a rizs és az olaj kivételével -, ami kell a főzéshez, az élethez magához. Egy ideje pedig már a tisztítószereket, a szappant, a sampont, a mosó- és mosogatószert is én csinálom.

Fotó: Boros Valéria

Mi minden földi jó “terem” a portátokon?

Van több mint kétszáz baromfink, gyönygytyúkok, kopasznyakúak, parlagi pulyka, fogolyszínű tyúkok, kakasok. Mindet a gödöllői génmegőrzőből vettük eredetileg, azóta pedig vannak saját keltetőim, magam tenyésztem őket. Kizárólag őshonos fajtákat tartunk, mivel ezek ellenállóak, nem igényelnek bolti tápot, kizárólag saját termesztésű kukoricából készített darával etetem őket, ahogy kibújnak a tojásból. Kacsa-liba egyelőre azért nincs, mert még épül a kert végében a 25 négyzetméteres úsztató. Mindig olyan körülmény biztosítok a jószágoknak, amilyen a természetes közegük, helyük pedig van bőven nálunk.

Vannak dió-, eper-, almafák, hársfa, mogyoróbokor, terem szeder, málna, földieper, és mindenféle zöldség és fűszernövény, ami csak kellhet. Nem is győzöm mindet felsorolni.

És persze van két kutyám is, egy nagyon okos, huncut, fekete puli, és egy németjuhász. Odavagyok értük, és ők ezt nagyon jól tudják! Osztom én is a mondást, ami szerint lehet kutya nélkül élni, de nem érdemes!

Honnan ered a főzés szeretete és honnan van ez a rengeteg vitalitás benned? Baromfit vágsz, főzöl, állatot gondozol, sőt rendelésre is készítesz termékeket, külföldre is. Nem mellékesen blogot írsz, facebook-csoportot vezetsz.

Mondhatni otthonról hoztam magammal a főzés szeretetét, kis csavarral, hisz édesapám tanított meg csirkét vágni, pucolni és főzni, nagyon apás gyerek voltam. A blogírás és a Facebook-csoportok létrehozásának ötlete onnan jött, hogy nagyon szeretem az emberekkel megosztani az örömömet. Nekem természetes volt mindig, hogy minden nap kell főzni, és jó ideje nem mindegy, hogy mit és miből. Szeretném megmutatni mindenkinek, hogy nem kell tartósítószereket használni, magunk is megtermelhetjük, ami a mindennapi életünkhöz kell, így ráadásul egészségesek is leszünk.

A megrendelések pedig a csoporton keresztül jöttek, látták az emberek, miket csinálok, és egyre-másra kértek tőlem ezt- azt, így mára ez is a mindennapi rutin részévé vált. Arra különösen büszke vagyok, hogy már Németországba, Angliába, Svájcba, Belgiumba, Ausztriába is kellett csomagokat küldenem, ottani magyarok rendelésére. Omanban pedig van egy jó ismerősöm, aki pilóta, és járt már nálunk többször, szereti a falusi életet, bár nagyvárosban él. Nemsokára hozza el hozzám a nagylányait, hogy lássák, milyen a vidéki élet, hogy ők maguk dönthessék el aztán, milyen életformát választanak majd a saját életükben.

Boros Vali – felvágott és zöldség

A vidéki élet egészségessé tesz?

Mindenképp! Feladatomnak érzem, hogy példát mutassak az embereknek, így is lehet élni, sőt hosszú távon kifizetődőbb, ha csak az egészségünket nézzük is.

A férjemnek például krónikus köhögése, hörghurutja volt, amivel egy orvos, egy kórház se tudott mit kezdeni, azt mondták, fogadja el, nem lehet rajta változtatni. Amióta kiköltöztünk jó pár éve, csak azt eszi, amit én készítek neki, és láss csodát, három éve elmúlt a betegsége!

Hogyan telik egy átlagos napod?

Felkelek reggel hét körül, teszek tíz kört a másfél hektáros telkünkön, hisz a testmozgás is nagyon fontos, közben megetetem a baromfit, a kutyákat, ez eltart úgy tízig. Aztán megreggelizem, levágom, amit éppen kell, főzök, háztartást vezetek, sajtot-felvágottat készítek, kenyeret sütök, mikor mit. Nyáron általában csak reggel és este szorgoskodom a kertben, mert a hőséget nem bírom. Veteményezni egyedül szoktam, betakarítani is, de a kapáláshoz hívok segítséget. Tíznél tovább nem szoktam fent maradni, elálmosít a sok napi tennivaló.

Ennyi munka mellett jut időd nyaralásra? Engedélyezel magadnak olykor egy-két szabadnapot?

A nyaralás úgy néz ki nálunk a férjemmel, hogy maximum négy napra megyünk, annyi időre tudunk segítséget hívni magunk helyett, aki ellátja az állatokat, a kertet. De az igazság az, hogy én már nem is vágyom elutazni sehová, rengeteget mentünk, mielőtt ideköltöztünk, már nem szívesen mozdulok ki itthonról. Más ilyen helyekre jár nyaralni, amilyen a mi kis birtokunk is. Sokan jönnek hozzánk is, megnézni, milyen az igazi vidéki élet, így elég intenzív társasági életet élek. Meg ott vannak az oldalaim is, rengeteg emberrel tartom a kapcsolatot napi szinten azokon keresztül is.

Boros Vali – házi kifli

Olvastam a minap, hogy ajándékot sorsoltál ki az oldaladon.

Világéletemben szerettem segíteni az embereknek, ha látom más örömét, az nekem dupla öröm. Ezért is találtam ki, hogy a születésnapomon, névnapomon vagy egyéb, számomra fontos ünnep alkalmával kisorsolok ott egy-egy kisebb konyhai eszközt vagy bármit a csoporttagok között. Van egy programom, az végzi a sorsolást, így teljesen véletlenszerű az egész.

A múltkor a hölgy, aki megnyerte az ostyasütőt, elpityeregte magát meghatottságában, nem bírtam ki, vele sírtam én is. Ezek azok az apró örömök, amik az életet bearanyozzák.

Hétvégi rituálé?

Ha vasárnap, akkor húsleves! Van, aki este megfőzi, de nekem a vasárnap délelőtthöz hozzákapcsolódik a húsleves semmivel össze nem téveszthető illata! Úgy tartozik az nekem a vasárnaphoz, mint a fenyőillat a karácsonyhoz.

Egy konyhában kell, hogy legyenek illatok, hisz az a csábereje! Érzékeny vagyok a főzési ceremóniára, azért főzök, mert élvezem, szívvel-lélekkel csinálom, máshogy nem is lehet, különben semmi jó nem sül ki belőle.

Van kedvenc ételed?

A húsleves, a rántott hús, a töltött káposzta, de csakis a szabolcsi! Édességnek pedig a csokitorta. A hagyományos magyaros ízvilág mindenekelőtt. Egyébként mindenevő vagyok, szeretem a főzelékeket, zöldségeket is, egyik specialitásom a rántott ceruzabab, ami finomabb nasi a ropinál is.

Fotó: Boros Valéria – gulyáskrém

Végül álljon itt a Vali-féle házi készítíésű gulyáskrém

Hozzávalók

1,5 kg paprika (szebb lesz a színe, ha pirosból csináljuk)
1 liter 100 %-os paradicsomlé (én úgy csináltam, hogy a saját paradicsomot leturmixoltam)
6 fej hagyma
1 zeller (a levele is kell)
5 egész babérlevél
1/2 evőkanál őrölt kömény
1 teáskanál bors
4 evőkanál só
2 evőkanál cukor
1 dl olaj

Elkészítése

A só, cukor, olaj kivételével mindent egyberakok, és elkezdem főzni. Alaposan szétfőzöm, a babérlevelet kiveszem belőle és mixelem, jó krémesre. Hozzá adom a sót, olajat, cukrot. Újra felfőzöm, és én még egyszer összeturmixolom, hogy jó krémes legyen. Kifőzött üvegekbe rakom, de mint a képen látszik, lehet jégkocka tartóba is. Mikor megfagy, kiütögetem belőle, és bezacskózom, fagyasztóban tartom.
Az idén már a végén is átpasszíroztam, így sokkal jobb lett!!! – írja Boros Vali blogjában.

Kiemelt fotó: Boros Vali

vissza a címlapra

Kommentek

Budapest, 2014. június 4.
Bálint György kertészmérnök a Hogy volt!? címû tv-mûsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 7-es stúdiójában. 
MTVA Fotó: Zih Zsolt
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.