A sörivás a holtaknak való rituális tiszteletadás része volt 9000 évvel ezelőtt – írta meg a phys.org tudományos, ismeretterjesztő portál nyomán az MTI.
A kutatók a Csiaotouban végzett ásatáson egy temetkezési helyen talált ősi edények elemzésével találtak bizonyítékot a korai sörfőzésre. Az ásatáson egy 80 méter hosszú, 50 méter széles sírdombban, három méterrel a földfelszín alatt találták meg az ősi edényeket. A környéken településmaradványokat nem találtak.
A sírdombban két ember csontmaradványait fedezték fel, körülöttük több gödör volt, amelyekben kiváló minőségű kerámiaedényeket temettek. A kerámiákat fehérre festették, és néhány edényt absztrakt mintákkal díszítettek. A tanulmány szerint ezek a leletek valószínűleg “a világ legkorábbi ismert festett kerámiái”. Az ebből az időszakból származó más lelőhelyen nem találtak ilyen jellegű kerámiát.
Az elemzésben szereplő 20 edényből hét olyan hosszú nyakú edény lehetett, amelyekből alkoholt ittak. Ennek megerősítésére a kutatók az edények belső felületéről vett mintákat elemeztek. Olyan mikrobotanikai és mikrobiális maradványokat azonosítottak, amelyek összefüggésbe hozhatók a sörerjesztéssel, és amelyek természetes módon nem fordulnak elő.
A tanulmány társszerzője, Vang Csia-csing antropológus elmondta, hogy a 9000 éves sör nem hasonlított a mai sörökre, enyhén erjesztett, édes ital volt, amely valószínűleg zavaros is lehetett. A kutatók rizshéjat és más növényi származékokat is kimutattak a cserépmaradványokban. Ezeket erjesztőanyagként adhatták a sörhöz.
Ha az embereknek volt némi maradék rizsük, ami esetleg megpenészedett, akkor észre vehették, hogy a szemek az öregedéssel édesebbek és alkoholosabbak lettek
– mondta az antropológus, hozzátéve, hogy az erjedési folyamatot megfigyelve, próbálgatással juthattak el a sör elkészítéséhez. A kutatók szerint a rituális ivás szerves részét képezhette a társadalmi kapcsolatok és az együttműködés kialakításának, és hozzájárult a 4000 évvel később létrejött komplex rizstermesztő társadalmak megalapozásához.
