Gombát készíteni egyszerű feladatnak tűnik, mégis jó tudni, hogy a kényes alapanyag csak akkor adja ki teljesen a benne rejlő komplex ízeket, és csak akkor veszi fel a kellő textúrát, ha kellő praktikával nyúlunk hozzá. Most a Nosalty jóvoltából néhány olyan konyhatitkot olvashatunk, amelyek megtanítanak minket gombával főzni.
Mivel a zöldség önmagában is vizes, magas a nedvességtartalma, a helyzet csak tovább romlik, ha meg is mossuk. A gomba szerkezete ugyanis olyan, hogy képes magába szívni a víz egy részét. Ha nem túl földes a gombánk, elég, ha áttörölgetjük egy konyharuhával vagy papírtörlővel. A komolyabb szennyeződéseket egy kés segítségével távolíthatjuk el. A pucolás tehát felesleges, mert jelentős tartalmat veszít vele a zöldség, mivel nagy részét lehúzzuk.
A különböző gombáknak eltérő állagú és ízű szára, vagyis tönkje van. A leggyakrabban használt fajta, a fehér csiperke például teljes egészében ehető, a laskagombának viszont sokszor fás vagy gumiszerű az alsó része, így ezt levágjuk. A legtöbb gombának viszont jól hasznosítható a tönkje, ha másként nem, szárítva bármikor ízesíthetünk vele.
Főzzünk a tönkből alaplevet, amit utána hozzá tudunk adni a gombás ételeinkhez. Raguban, pörköltben vagy levesben mind jól jön majd, ugyanis még több gombaízt hoz a fazékba.
Amikor egyszerű gombaköretet készítünk, a zöldséget meg kell sütnünk. A száraz serpenyő és a minimális zsiradék gondoskodik a tökéletes állagról és ízről. Ezt a technikát egytálételek és levesek esetében is bevethetjük: a főzés legelején pirítsuk le a gombát, majd ha kész, távolítsuk el az edényből, és haladjunk tovább a recept többi lépésével.
Amennyiben az előző szabályt betartjuk, semmiképpen se cseréljünk fazekat, így megőrizhetjük a rengeteg ízt, ami a pirítás közben az edényben maradt. A lepirított gomba helyén kezdjük fonnyasztani a hagymát a pörkölthöz, vagy pirítsuk a húst a tokányhoz. Ilyen módon egy csepp íz sem vész kárba.
