Balogh Sándorné édesanyjától tanulta a mesterséget, később a nagyrábéi Kossuth Lajos Művelődési Ház és Könyvtár szakkörében oktatta a sámlifonást. A hölgy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara idei kézműves pályázatán fonott sámlijával Magyar Kézműves Remek Díjat nyert, írta a Haon.
A kézművesség mondhatni a génjeimben van. A székfonást édesanyámtól tanultam, aki tíz évig dolgozott a Tápéi Háziipari Szövetkezetben, ahol többek között ilyen fonott sámlikat is készítettek
– mondta a portálnak a nyugdíjas alkotó, aki negyven évig a helyi művelődési házban dolgozott, ahol több kézműves foglalkozás szervezésében, tartásában vett részt.
Itt indított el székfonó szakkört a közfoglalkoztatásban dolgozók részére 2014-ben, amihez az alapanyagot (sás, nád) helyben, ingyen tudták beszerezni. Ez a szakkör ma már nem működik, viszont ebből nőtte ki magát a Nagyrábéi Papírfonó, az első dolgozók a székfonással tettek szert stabil alapokra.
Az érdeklődők egy része gyerekszéknek titulálja a sámlit a mérete miatt, mások nem merik mindennapi használatba fogni – pedig tartós és erős.
Nem véletlen választottam ezt a méretet. Régebben sokan használtak ilyet, könnyen lehet hozni-vinni, rajta ülve például kukoricát morzsolni. Ma már ilyet nem lehet kapni: vagy gyerekszék van a boltokban, vagy hokedli
– említette Balogh Sándorné, hozzátéve: akár 10 évet is kibír egy ilyen fonott sámli rendszeres használat mellett is, a macskakörmöktől viszont érdemes távol tartani.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
