A magyar vidék szépségeit, különlegességeit mindig fokozzák azok a tradíciók, amelyek csak egy adott régióhoz, területhez, településhez kötődnek. Amikor pedig egy eddig számunkra ismeretlen helyi hagyománnyal találkozhatunk, tényleg olyan érzéseket szabadíthat fel bennünk, mint egy aranymosónál, ha megpillant egy-egy nagyobb nemesfémdarabkát.
Amikor először hallottam meg a furtai káposztás murgyé kifejezést, a furcsa név hallattán előtört mosolygásomat már fel is váltotta egy megérzés: itt valami gasztronómiai gyöngyszemre bukkantam. Néhány kattintás után már tárcsáztam is Furta falu önkormányzatát, hogy segítsenek eljutni egy olyan helyi emberhez, aki ezt az egyszerű és csak erre a falura jellemző ételt ismeri és tudna nekem róla mesélni.
Az önkormányzatnál már mutatták is az irányt a művelődésiházhoz, ahol Boiné Zsuzsanna, a létesítmény vezetője némi nyomozás után már el is küldte nekem annak a hölgynek a telefonszámát, aki testközelből látta és segítette ennek a furtai ételnek a megmentését, mert bizony nem sokon múlott, hogy a feledés homályába vesszen.
A furtai idősek klubjának volt a vezetője Juhász Károlyné Erzsike, én pedig ott dolgoztam az intézményben. Amikor pedig úgy 25 évvel ezelőtt szüreti mulatságot rendeztek a faluban, akkor jött tőle az ötlet, hogy süssünk murgyét, aminek a receptjét a dédmamájától tanulta. Így támasztottuk fel lényegében ismét a furtai káposztás murgyé sütésének hagyományát, mert addigra már nemigen készült ilyen étel a háztartásokban
– mesélte Molnár Imréné Erzsike, aki ezek után az idősek otthonának a munkatársaival, a kollégákkal összefogva, 50-60 kiló burgonyából készítették el minden szüreti mulatságra a murgyét közösen.
Egyre több asszony kérte el a receptet, így ma már ismét sütnek murgyét a hétköznapokban is. A szüreti mulatságot mára felváltotta a falunap, de természetesen itt is őrzik és ápolják tovább ennek az ételnek a hagyományát.
Az étel történetével kapcsolatban Erzsike néni elmondta, hogy itt a hajdúságban a falusi ember még ha szűkösen is élt, a téli időszakban minden háznál savanyítottak káposztát, burgonyát is megtermelték maguknak és liszt is akadt a kamrában, ahogy zsiradék is, ezért ezekből az egyszerű alapanyagokból készítettek egy nagyon tápláló ételt, ami szinte minden étkezéshez felhasználható volt, akár reggelinek, ebédnek, uzsonnának vagy vacsorának jött el az ideje. A régi időkben egyébként a falu katolikus lakosságánál élt a murgyé hagyománya, télen, hétvégén szinte kéthetente is sütöttek. A reformátusoknál a káposztából rétes készült.
Én magam is télen többször sütök murgyét. A fiam Furtán él, a lányom Budapesten és már van unokám és egy három éves dédunokám is
– mondta el Erzsike néni, és elő is vette a konyhai receptek közül a furtai káposztás murgyé receptjét, hogy felolvassa nekünk.
A furtai káposztás murgyé:
2 kiló főtt burgonyából, 45 dekagramm lisztből és 2 deciliter étolajból gyúrunk tésztát, a 2 kiló leöblített, kinyomkodott savanyú káposztát pedig fél liter olajban megpárolunk, megpirítunk. Ha soknak találjuk az olajat, akkor a felesleget bele kell gyúrni a tésztába.
A tésztát 3-4 milliméter vastag téglalappá nyújtjuk. A megpárolt káposztát a tészta felénk eső részére, széltől szélig, kissé púpozottan ráhalmozzuk, a tésztát óvatosan ráhajtjuk, majd, mint a piskótát, felgöngyöljük, de csak két rétegig. Az így kapott roládot levágjuk, kissé meglapogatjuk, majd tenyéri darabokra vagdossuk. Egy tepsit kikenünk olajjal, megforgatjuk benne a tésztákat és elrendezzük. A maradék tésztán tovább folytatjuk a töltést és a rolád készítését. Ebből a mennyiségből 2-3 tepsi megtelik. Forró sütőbe (200 fok körül) tesszük, és ha a serpenyő széleinél jobban sül a murgyé, akkor azokat megcseréljük félidőben a középsőkkel.
Nem, ez egyáltalán nem egy diátás étel, de nem is ez a célja, hanem, hogy hús nélkül, a szegényes időkben is jól lakjanak az emberek. Még ha kissé macerás is az elkészítése, azért érdemes kipróbálni, mert ez az étel bizony néhány falat a múltunkból is.
