Virágzó vidékünk

Leltárba vették Magyarország ragadozói madarait

A legtöbb a rétisas és a parlagi sas, de akadt vörös kánya és karvaly is.

Az MME a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizennegyedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok és egyéb ragadozómadarak éves számlálását – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület weboldalán.

Az idei sasszinkron hétvége időjárása, és ennek köszönhetően a terepi viszonyok megnehezítették jó néhány terület megközelítését, amelyek a korábbi években felmérésre kerültek, ezért csökkent kis mértékben a felmért terület nagysága az előző évihez képest, s ez meglátszik a megfigyelt sasok és a résztvevő felmérők számában is.

A megfigyelők érintették az ország legjelentősebb ismert sastelelőhelyeit, ebből következően a lehető legpontosabb képet alkothatunk a hazánkban tartózkodó fajokról és ezek egyedszámáról.

sas1 A megfigyelés összesen 15 637 km2-en történt, ami az ország területének 17%-a.

A 2017. évi sasszinkron során 554-562 közötti rétisast és 300-314 közötti parlagi sast sikerült megfigyelni. A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is nagyon ritkák.

sas2

A réti- és a parlagi sasok mellett 3 szirti sast és 2 fekete sast, valamint további 12 ragadozómadár-faj mintegy 6100 példányát is megfigyelték a szakemberek:

vörös kánya (9), kékes rétihéja (611-623) barna rétihéja (365), karvaly (170-172), héja (32), egerészölyv (4172-4231), gatyás ölyv (182-199), pusztai ölyv (2), vörös vércse (725-740), kerecsensólyom (30), vándorsólyom (32-33),  kis sólyom (15).

A nappali ragadozómadarak mellett baglyokat (erdei fülesbagoly: 25, réti fülesbagoly: 33, kuvik: 18) és ragadozó életmódú énekesmadarakat (holló: 60-61, nagy őrgébics: 111-112) is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat (162-163) is számba vették.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik