Zalalövő a Zala folyó mentén, a Zalai-dombságon terül el, melyet délről és keletről a Göcsej, északról és nyugatról az Őrség határol. A település kétségkívül legismertebb épülete a tájház.
Majd 200 éve, a 19. század közepén épült az egykori falu – ma város – ékessége. 1910-ben átépítették, füstös konyháját 1914-ben kéményes-kemencés konyha váltotta fel. 1976-1977-ben állították helyre: az egykori parasztház ma népi műemlék.
A 19. század első felében épült parasztház berendezése a 20. század elejének paraszti lakáskultúráját idézi föl: berendezése a hagyományos paraszti és a polgári lakberendezés jegyeit egyesíti.
A ház eredetileg az 1986-ban elhunyt Kovács Sándor tulajdona volt, aki Zalalövőre hagyta a birtokot, és szakavatott tanácsaival nagyban segítette a szakszerű helyreállítást is.
A ház nádfedeles, zsúppal fedett, kontyolt nyeregtetős épület, melynek teljes hosszában pitvar húzódik, innen nyílnak a különböző helyiségek, melyek az udvarról közelíthetők meg. Csak a konyha és a hálószoba között van a házon belül ajtó.
A ház első helyisége a tisztaszoba, melynek ablakai az utcára nyílnak. A mások helyiség a konyha. Ennek legfontosabb berendezési tárgya a füstös kemence volt, melynek helyét az úgynevezett mászókéményes cserépkemence foglalta el. Ez látható ma is a konyhában. A kályha csempéit Lung János kályhás mester égette a házzal szomszédos műhelyében.
A konyhából nyílik a hálószoba, amelyben az öregek aludtak. A szobában megcsodálhatók a 150 éves faragott bútorok és korabeli használati tárgyak.
A hálószoba mögött helyezkedik el a kamra, ahol a különböző élelmiszereket tárolták. A kamrában volt a helye a dagasztóteknőnek, a kovászkelesztőnek, valamint a kenyérsütéshez használt kellékeknek.
Az udvaron régi idők eszközei láthatók, és nem hiányzik a parasztgazdaság nélkülözhetetlen „kelléke”, a kerekes kút. A porta mögött a házhoz tartozó, mintegy kétholdas birtok terül el.
Fotók: Bódi Katalin
EZ IS ÉRDEKELHET:
Gyöngyszemként magasodik a Bakonyban Csesznek vára
