A kiskunsági pusztát járó ember most felfigyelhet a vonulásra készülődő pusztai madarak, a bíbicek, lilék és ugartyúkok csapataira, írja a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága.
A bíbicet könnyű felismerni jellegzetes bóbitájáról, fehér hasáról, kerekded szárnyáról és csapongó röptéről. Gyakori fészkelő a nedves réteken és a Kiskunság szikes területein.
Sokkal jobb megfigyelőképesség és némi helyismeret kell, hogy a csapatokba verődő ugartyúkot is felfedezzük. A faj nem elég hogy rejtőzködő, de sajnos igen kevés is van belőle: állománya fogyatkozóban van, a becslések szerint csupán 50-100 pár fészkel Magyarországon, a legerősebb állomány a Felső-Kiskunságban található. A Felső-Kiskunság kiváló élőhelyeket kínál nekik, kedvelik a rövid füvű, szinte kopár területeket.
Az őszi hónapokban az alföldi pusztákon szem elé kerülhetnek a hazánkon átvonuló aranylile csapatai is. Ez az Eurázsia északi részén, tundrákon, lápokon fészkelő madár az alacsony növényzetet kedveli, ahol jól belátja a környéket. A szintén a tundrákon fészkelő havasi lile is rendszeres őszi átvonuló nálunk. Jellemzően ugyan a Hortobágyon pihennek meg a csapatai, de a Felső-Kiskunságban is rendszeresen előfordulnak. Az elmúlt napokban is figyeltek meg már néhány példányt.
Az idei aszályos nyár vége-ősz eleje nem kedvez a pusztai vízimadaraknak, a szikes tavaik nagy része kiszáradt. Ugyanakkor hamarosan megérkeznek a vonuló ludak tömegei is, és bíznak abban, hogy addigra megérkezik a csapadék is és megtelnek vízzel a tavak.
Kiemelt képünkön aranylilék láthatók – Fotó: Wikimedia Commons/Ferran Pestana
