Kiskundorozsma a napokban ünnepli a lakosság újratelepítésének 300 éves évfordulóját, jóllehet a település sokkal régebbi, nevét már 1273-ban említik egy alapító oklevélben. A malom bemutatása mellett ez adta az apropóját, hogy felkeressük Vass József tiszteletbeli szélmolnárt. A tősgyökeres dorozsmai gondnok mesélt a Sokszínű Vidéknek Magyarország utolsó működőképes szélmalmáról.
A török hódoltság korában a falu szinte teljesen elnéptelenedett, ezért 1719-ben elrendelték újratelepítését. Orczy István Jászkunkapitány, Jászapáti és Jászfényszaru falvakból 23 családot hozott ide. Bő két évtizeddel később Palócföldről is jöttek telepesek, velük kiegészülve Dorozsma lendületes fejlődésnek indult és 1838-ban városi rangot kapott
– tájékoztatott Vass József.
Egy jó szélmolnárnak mindenhez értenie kellett, a kőfaragástól az ácsmunkákon át egészen a tetőfedésig. A malom működtetése sem volt egyszerű feladat, ugyanis kemény fizikai munkát jelentett. Két kőpárral dogozhatna ma is a szélmalom, az egyikkel takarmányt, a másikkal kenyérgabonát lehet megőrölni. A harmadik kőpárt egyébként, amivel eredetileg paprikát őröltek, még Faragó György szerelte le, mert olyan malomkerékkel mást nem őrölhetnek, amivel egyszer már paprikát törtek. Ebben a szélmalomban csak teljes kiőrlésű korpás lisztet készítettek, mert ez egy korai építésű malom.
A gőzmalmok elterjedésével a szélmolnárnak lényegesen megfogyatkozott a munkája, hiszen míg neki jó szélre kellett várnia, addig a korszerű, gépesített gőzmalmok bármilyen időben őrölhettek. Így váltak néhány évtized alatt az enyészet martalékává hazai szélmalmaink.
Dorozsmán áll az ország utolsó működőképes szélmalma
Dorozsmán áll az ország utolsó működőképes szélmalma
Különleges módon történt a régi szélmalmok munkára indítása. Kivásznaláskor egy hosszú nyelű csáklya segítségével a molnár lehúzta a vitorlalapátot, és felmászott rá, majd kifeszítette a rácsozatra a vitorlavásznat. A vitorla hossza ezért előírásszerűen meg volt határozva, a végének függőleges lapátállásnál hatvan centiméterre kellett lenni a földtől.
A vitorla hossza akkor jó, ha a liba fejét elüti, de a kacsa fejét nem éri el
– mondta régen egy öreg molnár.
A malom földszintjén berendezett néprajzi-ipartörténeti kiállításon eredeti aratószerszámok egy letűnt kor hangulatát idézik. A kaszatokmány, kaszakő, cséphadaró, marokszedő kuka és más kéziszerszámok napjainkra feledésbe merültek, legtöbbjük használatáról fogalmunk sincs. A dorozsmaiak bíznak abban, hogy a lapátok visszahelyezését követően a malom két év múlva, 200 évesen újra őrölhet gabonát egy bemutató alkalmával.
Kiemelt kép: Vass József
