Virágzó vidékünk

Páratlan építészeti remekek a szegedi napsugaras házak

Alsóváros földműveseinek földszintes parasztházait különleges kialakítású deszkaoromzat díszíti.

Szeged különleges építészeti emlékei a Magyarországon egyedülálló, alsóvárosi napsugaras házak. A város paprikatermesztő családjainak szerény hajlékait évszázados deszkaoromzatok díszítik, melyek a néphit szerint védelmet nyújtanak lakóiknak.

Alsóvárosi napsugárdíszes ház – Fotó: Szabó Bálint

Szeged népét már évszázadokkal ezelőtt különös kettősség jellemezte. Míg a város északi részén, a mai Felsővároson és Tápén hajózással, halászattal, kosárfonással és kereskedelemmel foglalkozó népek éltek, addig Alsóváros jóval archaikusabb jelleggel bírt, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó családoknak adott otthont.

A messze földön híres szegedi paprika füzéreit felakasztva szárították a tornácon – Fotó: napsugarashaz.hu
Gyékényszálakból születnek a tápéi művésznő szobrai
Évtizedek óta őrzi és ápolja a vidék gyékényes mestereinek tudását.
Az 1879-es nagyárvíz Szeged házainak többségét elpusztította – Fotó: Farkas Árpád

Évszázadok történelmi viharait sikeresen élte túl a város, ám éppen 140 évvel ezelőtt a Tisza jeges áradása Szeged legnagyobb részét – néhány magasabban fekvő tér és utca kivételével – eltüntette a térképről. Ekkor estek az árvíz áldozatául az alsóvárosi paprikatermesztők földszintes vályogházai is, melyeket azonban hamarosan újra felépítettek a családok.

Fotó: Szabó Bálint

Az 1880-as évektől több alsóvárosi utcában jelentek meg újra a szebbnél szebb parasztházak, melyek deszkaoromzatának eredeti jelentése a mai napig megosztja a szakembereket. Bálint Sándor néprajztudós szerint bajelhárító amulettként szolgált a parasztházak oromzatán a napsugarakat idéző, deszkákból kialakított háromszög-motívum. A házak lakói úgy gondolták, a napsugaras minták, vagy istenszemek járványoktól, tűzvésztől és más csapásoktól védik meg őket.

A járványt Isten büntetésének érezték, és fogadalomból, engesztelésből állítottak országszerte művészi alkotásnak is jelentős, a barokk városképhez egyenesen hozzátartozó Szentháromságszobrokat, Szegeden is. Ezért került amulettként a Szentháromságot jelképező, bajelhárítónak érzett háromszög, középen a mindeneket látó Isten szemével, szinte minden hangsúlyos helyre: templomok homlokzatára, oltárok, szószékek oromzatára.

– írta Bálint Sándor tudós 1936-ban.

Akár az egykori napimádat mindent látó, az igazság fölött őrködő ősi napistenének tiszteletére utalnak, akár a keresztény Szentháromságot jelképezik, ezek az “istenszömek” mindenképpen páratlanok Magyarország paraszti építészetében.

A napsugárdíszes lakóépületek az Alföldre jellemző soros elrendezésű, három- vagy négy osztatú, alápincézett lakóházak. Építéskor szabad kéményes konyhával rendelkeztek, a kéményaljában berakott tűzhellyel. Az utcára néző tisztaszobában sárból rakott boglyakemence állt. A kemence szája a konyhában volt, ezen keresztül fűtötték a tisztaszobát.

A szabadkéményes konyha – Fotó: napsugarashaz.hu

Szépen felújított napsugaras házban működik az Alsóvárosi Tájház, munkatársai szegedi családok számára szerveznek hétről-hétre hagyományőrző, kézműves foglalkozásokat és kulturális programokat. A Nyíl utcában álló parasztházat Rácz József földműves építtette közvetlen a Nagyárvíz után, 1880-ban, így egyike a legrégebbi alsóvárosi lakóházaknak. A városképi jelentőségű népi műemléket kilenc éve alakították hagyományőrző tájházzá.

Az utcára néző, hagyományos tisztaszoba – Fotó: napsugarashaz.hu

Napsugaras házakból nagyjából három tucat van már csupán Szegeden, városképi jelentőségük és néprajzi vonatkozásaik miatt védettséget élveznek. Többségük Alsóvároson áll, néhányat felsővárosi utcák őriznek.

– tájékoztat Kulik Melinda a Tájház vezetője.

Kukoricás ganca, túróval – Fotó: Facebook/Szeged Alsóvárosi Tájház

A tájház vezetője megosztotta velünk egy hagyományos böjti étel, a kukorica ganca receptjét:

Egy liter vízbe csipetnyi sót teszünk, felforraljuk. Amikor a víz forr, 40 deka kukorica lisztet szórunk bele. Addig keverjük, amíg össze nem áll, és csomómentes nem lesz, majd olajos kanállal kiszaggatjuk. A gombócokat jénai tálba tesszük, egymásra rétegezzük, minden rétegre túrót szórunk. Az így felrétegzett étel tetejét meglocsoljuk tejföllel. Előmelegített sütőben átforrósítjuk és már tálalható is.

Kiemelt kép: Facebook/Szabó Bálint fotó

Így készítették nagyanyáink a tökéletes grízgaluskát
Egy 98 éves Vas megyei néni receptje örök időkre.
Olvasói sztorik