A korábbi költésekhez hasonlóan most is egy vegyes gémtelepen fészkelnek, nagy és kis kócsagok, bakcsók, üstökösgémek, valamint kis kárókatonák társaságában. Az elmúlt húsz évben ez a faj ötödik ismert költése a Kis-Sárréten, tájékoztatott a Körös-Maros Nemzeti Park.
Négy pár fészkét sikerült megfigyelni
Az Antarktisz kivételével szinte mindenhol fészket rak. Hazánkban a múlt század ’20-as éveiben, a Kis-Balaton nádasaiban még több százas telepei voltak, majd ezek megszűnése után csak több évtized elteltével, az 1990-es években alakultak ki ismét állandó telepei, elsősorban a Hortobágyon.
Nálunk költő közeli rokona a kanalasgém, de ettől mind habitusában, mind színezetében jelentősen eltér. A batla távolabbról sötét színűnek látszik, közelről azonban jól látható, hogy tollazata igen sokféle színben pompázik. Rejtőzködő életmódot folytat, ezért is nehéz megfigyelni.
A batlák a pólingokéhoz hasonló, lefelé görbülő csőrükkel rendszerint mocsarakban, lecsapolás alatt álló, sekélyebb vizű halastavakban kutatnak táplálék után. Főként békákat, apró halakat, piócákat, rovarlárvákat, férgeket esznek. A Kis-Sárréten költő példányok legtöbbször a környező mocsarakban táplálkoznak.
– olvashatjuk a Körös-Maros Nemzeti Park írásában.
Fészekaljuk általában 4-5 tojásból áll, melyeket május második felében raknak le
A fiókák 21 nap kotlási idő után kelnek ki, s utána még több mint egy hónapig a fészekben maradnak, míg el nem érik röpképességüket. Költőterületeiken a batlákra a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy élőhelyeiket gyakran éppen a költési időben csapolják le. Magyarországon ez a veszély nem áll fenn, mivel itt szinte kizárólag védett területeken fészkelnek.
Kiemelt kép: Charles J Sharp/Wikimedia Commons
