Hatalmas tokhalak úszkálnak a régi kenderáztatókban Komádiban

Kaviárjuk a legértékesebb, mert nagyon sok a ráfordítási költség, hiszen nagyjából húsz évig kell nevelni a halat.
Kapcsolódó cikkek

Az 1991-ben csődbe ment kendergyár mai felépítményei a hazai toktenyésztés és kaviár-előállítás fellegvára lett, így ma óriási tokhalak úszkálnak Komádiban az egykori kenderáztatókban.

Az 1998-ban létrehozott kft. ügyvezetője, Feledi Tibor hozzáértésével és segítségével elsőként sikerült 2015-ben a nagy testű vizát szaporítani az országban. De nemcsak ez az egyetlen siker a cég életében, hiszen évről évre több tonna vágótokot értékesítenek kaviár-előállításhoz. Tavaly csaknem 25 tonna halat szállítottak el a telephelyről, írja a Haon.

A tokfélék világszerte veszélyeztetett halfajoknak számítanak. Zömében az alacsony reprodukciós képességük miatt, de jelentős szerepe van annak is, hogy a kaviárjuk értékes élelmiszeripari termék. A halászatuk a kihalás szélére sodort néhány fajt.

Egy idő után elfogyott a halászandó természetes állomány, a kaviár népszerűsége miatt azonban valahogy pótolni kellett a piacon keletkezett hiányt. Így jöttek létre az akvakultúrák, amelyek bevonták a termelési rendszereikbe a tokféléket is. Az erre való törekvések már az 1900-as évek első évtizedeiben elkezdődtek, de igazából az ’50-es, ’60-as években tudták őket szaporítani, majd a következő lépcsőben előnevelni, és az utolsó fázisban pedig kizárólag mesterséges körülmények között nevelt tokhalakból kaviárt előállítani. A technológia az 1990-es évekre alakult ki maradéktalanul.

2015-ben Magyarországon Komádiban sikerült először szaporítani a vizát. 40 ezer lárva született, melyből 22 ezer halat sikerült előnevelni. Abban az évben vágótokot és szibériai tokot is szaporítottak.

A halak átmozgatása

Feledi Tibor és William F. Holst ügyvezető mellett heten dolgoznak a kft. komádi telephelyén, 24 órás állandó felügyeletet biztosítva váltják egymást. Feladatuk a rendszer karbantartása és az állatok etetése mellett a halak átmozgatása is.

Tavasszal és ősszel válogatjuk kiszállításra a kaviárérett halakat, ilyenkor az egész állományt át kell mozgatni, ami ilyen méretű halaknál nem kis fizikai munka

– tudtuk meg az ügyvezetőtől.

Kiveszik a halakat a medencéből, ami ezeknél a termetes példányoknál nem kis munka, altatókádban elbódítják, majd asztalra teszik, és megnézik a hasukat, hogy tartalmaz-e ikrát. Ezt tapintással állapítják meg.

Kaviár – Fotó: Pixabay

Élve Németországba

A vágótok akvakultúrás körülmények között akár 50-60 kilósra is megnövő tokféle, viszonylag nehezen nevelhető, 7-8 év alatt válik ivaréretté, ezért a kaviárja is értékesebb. Körülbelül 800-1200 amerikai dollár (240-360 ezer forint) a kiskereskedelmi ára kilo­grammonként, ami termelőtől és minőségtől függően változhat. A viza kaviárja a legértékesebb, nagyon sok a ráfordítási költség, hiszen nagyjából húsz évig kell nevelni a halat.

A kaviárérett halakat élve szállítják Németországba, 3 és fél, 4 tonnányit egy fuvarral. Ott aztán néhány hétig tiszta átfolyó, hideg vízben tartják őket, amíg a táptól és a tartóvíztől a kaviárban keletkezett mellékíz ki nem tisztul.

Kánikulában

A forró levegő annyira hamar kiszippantja a bekevert oxigént a nyári hőségben a fémlemezzel borított épületből, hogy néhány méterre az oxigénbekeverők után már minimális az oxigéntartalom. Ilyenkor visszafogják az etetést, hideg vízzel pótolják a veszteséget, azaz hűtik a vizet, illetve minél több oxigént próbálnak a vízbe juttatni. Szigetelés híján így vízzel locsolják a tetőt, ezáltal hűvösebb lesz a belső hőmérséklet, így már legfeljebb 23 Celsius-fok a víz hőmérséklete nyáron.

Ez mérföldkő az országban, büszkék vagyunk, hogy a komádi telephelyen sikerült Magyarországon elsőként a mesterséges vizaszaporítás

– összegezte büszkén Feledi Tibor.

Magyarország egyetlen pisztrángfüstölője, ahol a hal kályhában sül
A végeredmény szaftos, omlós, egyáltalán nem zsíros, mennyei ízű füstölt pisztráng.

Kiemelt képünk illusztráció: Pixabay