Már javában zajlik a madárvonulás. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nagy madárcsapatok gyűlnek össze, és látványosan repülnek dél felé, persze ez is előfordul például a gólyák esetében, jellemzőbb azonban, hogy csendesen, szinte észrevétlenül megtelnek az árokpartok bokrosai halkan bujkáló poszátákkal, rigókkal – írja a Duna-Dráva Nemzeti Park a Facebook-oldalán.
A rétek, gazosok mentén egyre több a csuk, a gébics, az erdőszegélyekben pedig rendre lehet hallani a füzikék, légykapók hívóhangjait. Ezek a madarak egy-egy jó táplálkozóterületen hetekig is elidőznek, aztán egy hidegfront továbbviszi őket, helyükre pedig újabb madarak érkeznek.
Ez az időszak roppant izgalmas, mert szinte bárhol, bármikor bele lehet botlani valami ritkaságba. Így történt ez a Mecsekben is, ahol a természetvédő őr kis légykapót tudott lencsevégre kapni. A faj a Mecsek ritka, alkalmi fészkelője. Sokszor évek telnek el egy-egy megfigyelés között, érthető tehát a madárral való találkozás öröme.
A madarat most Völgyi Sándornak, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársának sikerült megörökítenie:
A kis légykapó Eurázsia középső részén honos, erdők lombkoronájának lakója. Hosszútávú vonuló, telelni délre vonul. Áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő az öreg bükkösök patakvölgyeiben. Hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
