Gólyák százai gyülekeztek az alföldi legelőkön

Az európai fehér gólya állomány nagy része már augusztus elején megkezdte több ezer kilométeres vándorútját Afrika felé. Az alföldi vizes élőhelyek közelében található legelőkön csoportokba verődve is megfigyelhetőek. A kettőtől akár több száz főig terjedő csapatok aztán előszeretettel keresik fel a bő táplálékforrást nyújtó helyeket. Kevesen tudják de a frissen szántott föld is egy táplálékban nagyon gazdag közeg.

Az eke által mélyen kiforgatott föld terített asztallá változik, a felszín alatt eddig megbújó állatokra ezután halálos veszély leselkedik. Kiszántott rágcsálók: pockok, egerek, hörcsögök  keresik ilyenkor a menekülő utat. A gép által a növényzetről felzavart szöcskék, sáskák is kiváló, energiában gazdag élelemként szolgálhatnak. A földben élő kétéltű és hüllőállománynak is van félnivalója. A gólya, lévén rendkívül vegyes táplálkozású csúcsragadozó előszeretettel fogyaszt a békákon kívül sikló fajokat is és természetesen a nagyobb méretű gilisztákat sem veti meg.

A művelést végző mezőgazdasági jármű közelében a madarak nagyobb bátorsággal mozognak, ugyanis a jármű nem mutatja meg a benne ülő ember karakteres jegyeit. Amíg a traktor vezető ki nem száll addig a madarak maradnak és nagyon kitartóan gyűjtögetnek. Amint a vezető kiszáll a madarak azonnal megugranak. Ez esetben is érdemes figyelni mert sokszor bevonzanak az ilyen felköröző fehér gólya termikek más hasonló méretű de kevésbé gyakori madárfajokat. A ritka fekete gólya és sok esetben például parlagi sas is gyakran felkering velük.

Amint a vezető visszaül a járműbe a madarak lassan visszaérkeznek és folytatják a táplálkozást, a már jóllakott egyedek pedig kisebb csoportokban pihennek, tollászkodnak. Első ránézésre furcsának tűnik, hogy az extenzív földművelésnek van olyan munkafázisa ami hasznot hozhat fokozottan védett hazai madárfajunk egyedei számára vonulási időszakban, igaz hogy a dicséret a leleményességért a gólyákat illeti. Azt pedig soha ne felejtsük: ahol száz gólya jól lakik ott a barázdabillegető sem marad éhesen.

Fotók és szöveg: Morvai Szilárd