A Jonatán a 70-évektől kezdve egészen a rendszerváltásig a magyar almatermesztés egyik fő fajtája volt. Az 1960-70 évekbe indult be a nagyarányú telepítése, akkor egy korszerű fajtának számított, a hazai termőterület egyharmadát adta. Azóta nagyot fordult a világ
– mondta a Sokszínű Vidék megkeresésére Dr. Apáti Ferenc egyetemi docens, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Termelők Egyesülete elnöke, akit épp egy almaszüret kellős közben sikerült telefonon elérnünk.
Magyarország a rendszerváltás előtti időszakban még évente átlagban 1 – 1,2 millió tonna almát termelt. A felét exportáltuk, jórészt akkoriban a szovjet piacokra, nagy hányadát pedig a Jonatán-fajták tették ki. Nem véletlenül, hiszen egy kifejezetten jó ízű, közkedvelt almafajtának számított, nagyon jó volt a cukor és sav tartalma, és összehasonlíthatatlanul egyedi az íze.
A 90-es évektől – teszi hozzá dr. Apáti Ferenc – megjelentek a korszerűbb almafajták, amelyek tulajdonságaikban és képességeikben is messze megelőzték a Jonatánt és társait. Egyre inkább kiszorult a termesztésből, egyre kevésbé jelent meg az új telepítésekben. Olyannyira, hogy ma már a hazai termesztés mindössze 5 százalékát teszi ki.
De mi volt a baj a Jonatánnal?
Ez is egy fajtakör, a Jonatánnak többféle változata ismert, de jellemzően a gyümölcse szinte mindegyik fajtának apró. Ma a piac a 70 pluszos méretet keresi, a Jonatán gyümölcse ennek az elvárásnak nehezen felelt meg . A színeződése – egy-két fajtaváltozattól eltekintve – sem volt kielégítő, nem tudta produkálni azt a 80-90 százalékos körpirosságot, amit a piac elvár.
Másrészt van még néhány fogyatékossága, az egyik például, hogy hajlamos a varasodásra és a lisztharmatra is nagyon érzékeny. A Jonatán ráadásul nem jól tárolható fajta. Nem tartható el sokáig kint a pulton, pedig a kereskedelem számára az az egyik legfontosabb szempont, hogy akár 8-10 hónapon keresztül is raktározható legyen
– teszi hozzá a szakember. Térvesztését tehát ennek is köszönheti.
Az Jonatán rendkívül finom, az íz azonban nem az elsődleges minőségi jellemző a gyümölcspiacon. A fogyasztónak persze számít, de az első mindig a gyümölcs ára. A következő, hogy a kartonban szép méretesnek tűnjön, és a harmadik fő szempont, hogy lehetőleg körben teljesen piros legyen. A fogyasztó ugyanis elsősorban a szemével vásárol.
Lenne mit fejleszteni a hazai almatermesztésen
Magyarország az 1970-es, 1980-as évekhez képest a felét termeli almából: évi 600 ezer tonnányit. Ennek is a kétharmada léalmaként kel el.
De ennél is nagyobb gond, hogy a termésátlagok évente nagyon különbözőek. Ha beüt egy fagy, akkor kevés a termés.
A rosszabb évjáratokban csak 300 ezer tonna körüli a gyümölcs, míg egy szerencsésebb évben, mint tavaly, elérheti a 900 tonnát. Hatalmas a különbség. A hirtelen jött, bőséges almatermésre nehéz ugyanis egyszeri piacot találni. Az időjárási hatásokkal szemben védtelenek vagyunk, vagy a fagy, vagy aszály vagy a jég pedig gyakorta elviszi a hazai teremés legjavát.
– panaszolja a szakember.
Magyarországon jelen pillanatban az a helyzet, hogy az almaültetvények háromnegyedében nincs kiépített öntözőrendszer, 90 százaléka nem jégvédett, és 95 százaléka nem fagyvédett, ami viszont magába kódolja az ingadozó termésátlagokat. Pedig a mai korszerű almaültetvények – dr. Apáti Ferenc szerint – ezen nélkül a rendszerek nélkül elképzelhetetlenek.
Címlapkép, forrás: Wikimedia Commons
