A tölgyesek, és úgy általában a hazai erdők egészségi állapotával kapcsolatban a gondok nem új keletűek, 30-40 éve, sőt már a múlt század elején is észleltek komoly problémákat – közli a beszélgetésünk legelején dr. Csóka György, az Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi Osztályának vezetője.
A kocsánytalan tölgyesek állapotát már régóta vizsgáljuk, többek között a Mátrában és egyéb hegyvidéki mintaterületeinken. Egyértelműen látszik, hogy a magyar erdőkben a legalapvetőbb elsődleges problémát az aszályosság okozza. A hazai erdők 85-90 százaléka vízhatástól független termőhelyen tenyészik, ami azt jelenti, hogy ezek területén csak az esővíz, illetve a hó jelenti az egyetlen vízutánpótlást. Az erdők legyengülésének és a bekövetkező erdőkároknak egyik fő kiváltó oka az aszály és az aszályok gyakoriságának és mértékének egyértelmű növekedése
– magyarázza a szakember.
Nem kedvez az erdőknek az egyre kevesebb eső
Sokféle aszályindex létezik, azonban alapvetően mindegyik a hőmérséklet és a csapadékmennyiség arányát veszi figyelembe. Bármelyiket is nézzük, annak értéke az elmúlt fél évszázadban, de különösen az utolsó 20-30 évben növekvő trendet mutat:
Az aszály miatt legyengülnek a fák, ellenálló képességük csökken, ami jó közeget biztosít bizonyos gombák és kártevő rovarok tömeges elszaporodásának. A tartós aszály miatt a hazai lucfenyvesekben például elszaporodtak a szúbogarak. Ezek gyorsan elpusztítják a fát, az elhalt fák kérge lehullik, ezek szinte ijesztő, kísérteties képet nyújtanak. Ez a folyamat figyelhető meg nagy területeken például az Őrségben vagy Zalában. A másik ok, ami szintén a klímaváltozás következménye, az extrém időjárási helyzetek növekedése, a viharok, ónos esők, kései fagyok, mind-mind jelentős károkat okoznak a hazai erdőkben.
– említi az osztályvezető.
Érdemes azonban megjegyezni – teszi hozzá a szakember -, hogy a klímaváltozás okozta problémák nem csupán Magyarországon jelentkeznek. Ugyanez figyelhető meg a Tátrában, a bajor, az olasz vagy a szlovén Alpokban. Európa, sőt globális szintű problémáról van tehát szó.
De mi a gond a tölgyesekkel, mi betegíti őket?
Visszatérve a tölgyekre, az egészségromlás egyik legfontosabb kiváltó oka náluk is az aszályosság, a másik viszont az idegenhonos inváziós fajok terjeszkedése. Egyrészt a tölgyeken régóta jelen van a tölgylisztharmat gomba, ami a kocsányos tölgyeken nagyon gyakori.
Idén nagyon erősen támadt a lisztharmat, ami miatt nem fásodnak be a friss hajtások, így elfagyhatnak télen. A fák koronája így kiritkul, asszimilációs felületük csökken
– magyarázza Csóka György.
Megjelent a tölgyesekben egy úja inváziós rovar
A tölgycsipkéspoloska (Corythucha arcuata) az Egyesült Államok keleti partvidékén honos. Őshazájában nem tartják jelentős „kártevő” fajnak. Valószínűleg azért, mert ott vannak olyan természetes ellenségei, amik szabályozni képesek populációit.
Európában 2000-ben találkoztak vele először, méghozzá Észak-Olaszországban. Magyarországon 2013-ban bukkant fel a Szarvasi Arborétumban. Aztán elterjedt Békés, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Somogy és Baranya óriási területein, megjelent Zala megyében, és fokozatosan halad tovább észak-nyugat felé:
Ma már az ország minden megyéjében jelen van. Vas, Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyében még csak elszórtan, a többiben már sok helyen kifejezetten tömeges. De ha így folytatódik az invázió, jövőre vagy az azutáni évben már majdnem biztos, hogy az ország összes tölgyfáján megjelenik fertőzésének látható nyoma
– közli a szakember.
A poloska szívása a tölgyek lombozatának elszíneződését, kifakulását, majd elszáradását okozza, ez akár már nyár közepén is bekövetkezhet:
Ami aztán negatívan befolyásolja a tölgyek asszimilációját, víz és tápanyagforgalmát, megzavarja a növekedését, rontja egészségi állapotukat és csökkenti a makktermésüket. Emellett komoly problémát jelenthet, hogy a tölgyeken élő fajgazdag rovarvilágot is negatívan befolyásolhatja ez az folyamat. Az élő zöld, levéhez szokott lepkehernyó például hogyan fog megélni az elszáradt levélen? Nagyon komoly, ökológiai és ökonómiai szempontból is egyaránt jelentős probléma ez
– összegez Csóka György.
Mit lehet tenni?
A parkokban vagy a kertekben talán még lehetne permetezéssel védekezni ellene, de az erdőkben a szakember szerint ez nem lehetséges. Egyrészt iszonyatosan költséges lenne, a hatékonysága is meglehetősen bizonytalan, másrészt katasztrofális mellékhatásokkal kellene számolni, és a tölgyesek fajgazdagsága hihetetlen módon sérülne.
Most azon dolgozunk, hogy próbáljuk az inváziós faj okozta károkat számszerűsíteni. Én nem gondolom azt, amiben sokan hisznek, hogy majd a természet magától megoldja a problémát, én ebben sajnos nem látok rációt.
Ez egy inváziós rovarfaj, ami úgy került be, hogy a természetes ellenségei otthon maradtak. Valószínűleg ez az egyik fő oka látványos sikerének. Szerintem nem nagyon marad más hátra, minthogy – klasszikus biológia védekezési program keretében – az őshazájából olyan természetes ellenségét kell betelepíteni, amely szabályozni fogja a populációt. Erről azonban európai szinten kell együtt gondolkodni, mert a probléma mindenütt jelentkezik.
– tájékoztat a szakember.
Tömeges fakivágásról azonban szó sincs, ahogy a szakember fogalmaz: ha az ember gyereke megbetegszik, akkor először orvoshoz viszi.
Egyelőre nincs arra jel, hogy ez az inváziós rovar hirtelen fapusztulást okozna. Valószínűleg hosszabb távon a fák legyengültsége oda vezethet, de addig cselekedni kell!
A tölgycsipkéspoloska invázióját nem szabad félvállról venni
A tölgyek a legfontosabb őshonos fafajok a Kárpát-medencében. Ezért is, komoly vészhelyzet van, nemcsak Magyarországon. Míg hazánkban nagyjából 600 ezer hektár tölgyest tartanak számon, azaz a magyar erdők egyharmada van veszélyben, addig Európában 30 millió hektárnyi tölgyerdő veszélyeztetett potenciálisan.
Mi a helyzet a többi hazai fafajjal?
A magyar erdőkből szinte teljesen eltűnik a lucfenyő, területi arány ma már jóval 1 % alatt van. A bükkösök kb. 6 %-nyi területen vannak jelen. Ezekben is jelentkeznek problémák, annál is inkább, mert a bükk kifejezettel klímaérzékeny fafaj, ami a hűvösebb, párás, csapadékos területeket kedveli. A súlyos aszályok, a forró nyarak kifejezetten negatív hatással vannak rá.
Erdeink durván ¼-e akácos. Ez fafaj váltja ki Magyarországon a legtöbb vitát. Neheze vitatható, hogy ökológiai szempontból inváziós fajnak kell tartanunk. Ugyanakkor gyors növekedésű, hamar használható faanyagot produkál. Kiirtani az akácosokat semmiképpen sem szabad, fontos azonban, hogy termesztése ne az őshonos, ökológiai szempontból értékesebb fafajok rovására menjen.
Azért egy-két olyan őshonos fafaj még van, amely jobban bírja a klímaváltozást. A hársaknál egyelőre még kevesebb az egészségi probléma, de őket is tépázza például az inváziós levélaknázó moly.
A klímaváltozás és az inváziós fajok megjelenése, terjeszkedése gyakorlatilag minden fafajunkat hátrányosabb helyzetbe hozza, az erdeink egészségi állapotát negatívan befolyásolja
– összegez Csóka György.
A szakember szerint ezt a negatív tendenciát a változatosabb erdőszerkezet és fafaj-összetétel csökkentheti vagy jelentősen tompíthatja. Tehát olyan elegyes erdőket kell létrehozni és fenntartani, amelyek nem egykorúak és nem egyetlen fafajból állnak. Sokszorosan igazolt összefüggés, hogy a diverzebb, a természetes állapotokhoz közelebb álló erdők ellenállóbbak a klímaváltozással, illetve bármilyen erdőkárokkal szemben.
Kiemelt képünk illusztráció – Fotó: Pixabay
