Mindig integettem nekik, és ők kedélyesen visszaintegettek, de eddig nem sikerült lefotóznom a fogatot. Legutóbb azonban félreálltam az autómmal, és készítettem egy videót a szekérről és az állatokról, olyan gyönyörűek
– mondta el portálunknak a Szabóné Illés Éva, aki a napokban töltött fel egy videót a Facebook-ra a magyar szürke vagy más néven szürkemarha fogatról. A kiskunhalasi tanítónő hozzátette azt is, hogy igazi látványossága Kiskunhalasnak a szekér. Az autósok is türelmesek a lassan bandukoló állatokkal, sokan megállnak és fotókat készítenek, hiszen nem mindennapi látvány ma egy ilyen ökrös szekér.
Két bácsi szokott rajta ülni és mindig vidáman integetnek. Amikor lekaptam őket a telefonommal, meg is simogathattam az állatokat. Közben fogta a gazdája az egyik állat szarvát és becézgette, simogatta ő is az állatot, szinte sugárzott róla, hogy mennyire szereti és tiszteli őket
– fogalmazott a tanítónő, aki nem is érezhetett volna rá pontosabban arra a kapcsolatra, ami e két szürkemarha és Horváth Lajos között van; ő ugyanis a jószágok gondos tulajdonosa, egy halasi tanyán tartja őket több magyar tarka társaságában.
Rigó és Hattyú a két ökör
Nem azért megyek most velük, hogy hozzak vagy vigyek, hanem mert koptatom a körmüket és egyébként is nagyon szeretjük az ökörfogatot a szomszédommal. Ő szokott elkísérni, na meg természetesen a kutyánk Blöki, nélküle el sem indul a szekér
– mesélte nevetve a gazda, mikor az ökrös szekér útiterve felől faggattam. Az ökröket Rigónak és Hattyúnak hívják, és a világbajnok fogathajtótól, Szegedi Gábortól kapta még borjúként az állatokat a halasi gazda, cserébe egy kifejlett ökörért. A keresztszülők pedig az unokák voltak.
A városban van lakásuk, de az idejük legnagyobb részét a tanyán tölti Horváth Lajos és felesége. Lajos bácsi elmondása szerint csak azzal foglalkozik, aminek szarva van. Felesége gondozza a kertet és a baromfiudvart. Szántani, vetni, fogasolni, hengerelni, minden olyan földmunkára használták már a jószágokat, amire az igavonókat szokták. Nagy is a barátság a férfi és a szürkemarhák között, erről egy rövid anekdotát is hallhattunk.
Feleségem munkatársa nagyon szereti a gyöngyvirágot és megkért, hogy vigyek neki a tanyáról. Persze a sokadik alkalommal is elfelejtettem. Erre a kolléganője azt mondta, hogy Katikám olyan virágot ültessél, aminek szarva van, azt biztos nem felejti el
– mondta kacagva Lajos bácsi, aki eladásra tenyészti a magyar tarkákat a tanyáján, de a disznóól sem lakatlan. A tanyát közel 30 éve gondozza a család.
Horváth Lajos tűzoltóként dolgozott. 24 óra szolgálat után jött a 48 óra szabad, és ekkor határozta el, hogy állatokkal foglalkozik majd.
Mondtam magamban, hogy na most mit csináljak ezekben a kétnapos pihenőkben? Volt lehetőségünk a családon belül egy kis földön elkezdeni a tanyasi gazdálkodást, állatnevelést, így belevágtunk. 1984-ben építettünk fel egy kis épületet, az első állatok pedig a disznók voltak
– említette Lajos bácsi, aki beszélt arról is, hogy manapság hengerelni és vetni szokott még az ökrök segítségével, hiszen a takarmányt is maga termeli meg a földjén. Viszont mivel elég nagy már a terület, muszáj traktorost is fogadnia bizonyos munkákra.
Az ökrök addig élnek, mint az ember: van, amelyik húszéves korában fejezi be, de akad olyan is, aki 90 éves korában is húzza az igát. Az az igazság, hogy én még nagyon szeretnék szürkemarhát, de nem tudom, hogy sikerül majd, hiszen a 73 év az már parancsol…
– nevetett Lajos bácsi, akinek a kedélyét, életkedvét figyelve sok-sok boldog év vár még rá és családjára.
