Virágzó vidékünk

Tolna megye gyöngyszeme a módos sváb parasztház

Bátaszék büszkesége a tájházként funkcionáló épület.

Bátaszék Tolna megye délkeleti részén, Szekszárdtól délre, a Duna folyótól nyugatra mintegy 20 km-re fekszik, a Sárköz és a Baranyai-dombság találkozásában lévő hely tipikus síkvidéki, alföldi területen elhelyezkedő település. Néhány kilométerre innen már a Dél-Dunántúl termékeny, szemet gyönyörködtető dombokkal, völgyekkel, alacsony hegyhátakkal és apró medencékkel tagolt tájaira csodálkozhatunk rá.

Fotó: Bátaszéki Tájház

A Bátaszéki Tájház a városka igazi gyöngyszeme, hisz amellett, hogy az itteni három népcsoport tárgyi emlékeit mutatja be az érdeklődőknek, igazi parasztházként, büszkén áll az utcában. Nem is véletlen, hogy minden arra járónak megakad rajta a szeme.

Anyagi jólétet sugall a német parasztház

A település lakóinak a zöme a 18. században betelepített németekből állt, majd a II. világháború után áttelepített felvidéki és Bukovinából elmenekült székely magyarok érkeztek ide az akkori német lakossághoz.

Az épület homlokzatát gazdag eredeti stukkódíszítés borítja, a gangról az utcára nyíló fából készült kiskapu is eredeti faragott díszítésű, ahogy a lakószobák, a pince és a padlásfeljáró ajtajait követő kétszárnyú présházajtó is.

A borospince és a régészeti kiállítás

Fotó: Bátaszéki Tájház
Fotó: Bátaszéki Tájház

Nagy területű előudvar tartozik a házhoz, a lakóépülethez pedig egy széles, lapozott gang csatlakozik, ezen a henger alakú oszlopok tartják a tetőszerkezetet. A lakóépületben öt nagyobb helyiség, szoba található, ezekben kapott helyes a néprajzi gyűjtemény.

Az első szoba a németek tiszta szobája, amit ők nemes egyszerűséggel csak hálószobának hívtak. Ezután következik a második helyiség, a jellegzetes sváb konyha. Ezt követi a székely szoba.

Tamás Istvánné Iboly néni kislányként érkezett ide Bukovinából: nagy utat tett meg a Józseffalváról származó kislány. Otthonában gyűjtötte a viseleteket, majd a városnak adományozta. Az ő hagyatéka van kiállítva ebben a szobában és egy különlegesség, Székely Albert faórája

– meséli Kalmár Éva, a tájház tárlatvezetője.

A különleges Székely Albert-faóra az otthon, a sorsközösség jelképe a székelyeknek

Mindössze három ilyet készített életében a mester, fából van az egész óra

A látogatók nagy kedvence az alkotás, sorsa és művészi értéke miatt egyaránt. 1943-ban készült a kétméteres szalonóra, miután Székely Albert régi álmát valóra váltva kitanulta az ácsmesterséget. A korabeli Filmhíradó is beszámolt a szabadkai vásáron bemutatott óráról. Németh Kálmán kérésére készítette egy könyvbemutatóra, aki a székelység papja volt a vándorlásuk során. Szegeden kiállították, majd ott hagyták megőrzésre a szegedi plébánosnál, ahonnan egy tűzvész során elkallódott a második világháború eseményeinek sodrában, de végül a szegedi múzeum pincéjében rátaláltak.

A tiszta szoba és a sváb konyha

Fotó: Bátaszéki Tájház
Fotó: Bátaszéki Tájház

Nem készült el teljesen, a külső faragások félbemaradtak, de az óraszerkezet működött. Az évtizedek alatt állapota sokat romlott. Mivel a mester unokái Bátaszéken élnek, a szegedi múzeum kiadta az órát állandó kiállítási tárgynak a városnak, el nem vihető onnan.

Péter András bátaszéki asztalosmester vállalta a felújítását, de már nem sikerült működőképes állapotba hoznia. A bátaszéki székelység magáénak érzi, hiszen jelképezi számukra az egykori otthont, a sorsközösséget.

A negyedik szoba a felvidékieké, akik tizenhat különböző községből érkeztek, így azonos nemzetiség ide vagy oda, idegenek voltak egymás számára is.

Auszugshaus az “öregeknek”

A németeknél az volt a szokás, hogy a legnagyobb fiú örökölte a házat. Amikor pedig ő megnősült, az öregek, a szülők automatikusan kiköltöztek az udvaron álló hátsó kis házba, az Auszugshausba, magyarul kivonulóházba. Hagyták egyedül élni a fiatalokat, és vállalták a szerényebb körülményeket

– ecseteli Kalmár Éva.

Van itt még bütykös harisnya is kiállítva: a vastag fehér harisnyán piros bogyók, bütykök vannak. De láthatunk művészi fafaragásokat, ahogy egy iskolatörténeti kiállítást, az udvaron pedig egy cigányszekeret és egy kukoricagórét, vagyis csűrt.

Kiemelt kép: Kalmár Éva

Gönc a Zempléni-hegység kicsiny, de ragyogó ékköve
Ha itt járunk, ne csak a barackpálinkát kóstoljuk meg, de kiránduljunk egyet a környéken, és fedezzük fel a műemlékkincseket is.

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.