A Prédikálószék a Visegrádi-hegység harmadik legmagasabb pontja, aki felmegy és letekint, biztosan elmormol egy hálaimát, hiszen olyan fenséges kilátás tárul a szeme elé, amelyért érdemes köszönetet mondani. Láthatjuk a gyönyörű Dunakanyart, a Börzsönyt, Visegrádot, Nagymarost, érezzük, ahogy a természet életre kel.
Bár a jelenlegi szokatlan élethelyzet miatt jobb, ha mindenki otthon marad, és nem keresi fel a népszerű kirándulóhelyeket, a látványban azért fotókon is gyönyörködhetünk.
A Visegrádi-hegység a Dunakanyarban fekvő vulkanikus eredetű hegyvonulat. A hegyvonulatot a Pomázt Esztergommal összekötő Dera- és Szentléleki-patak völgye választja el déli szomszédjától, a Pilis-hegységtől. A hegység névadója a fotó jobb oldalán látható a Dunakanyar talán legfestőibb települése Visegrád.
A fotó egy drónnal készült panoráma fotó amelyet 21 képből állítottam össze így hatalmas látószöget foglal magában.
A Prédikálószéken található kilátóból készült a felvétel december elején közel -10°C ban. A fantasztikus fotó 40 percnyi expozíció eredménye, így látható, hogy a Szent Mihály-hegy lábánál közlekedő autók megvilágítják az utat, mozgásuk által pedig a hegy lába is kirajzolódik. A föld forgása miatt a csillagok a Dunakanyar ívéhez hasonló ívet húznak.
Amikor a Duna menti települések felett tej köd húzódik előfordul, hogy órákig szinte egyáltalán nem látni a napfényt, a táj szürke arcát mutatja, és ez a sűrű tenger teljesen elzárja a fény útját. A magasba emelkedve és kilépve ebből az egyhangú szürkeségből, abban a pillanatban, mikor a ködhatár fölé érünk, mintha egyszerre egy másik világba csöppennénk.
A táj színekbe borul, és a köd hullámai úgy folynak és csapkodnak, mintha a tengerparton állnánk és néznénk ahogy mossa a víz a partokat. Fura világ ez itt fenn, csend van és nyugalom, hiszen a magas ködből csak a hegyek csúcsai látszódnak ki. Csúcsok , amik szüntelenül merednek egymásra, és a vastag fehér ködpaplantól semmit sem látnak a rohanó világunkból.
Ez a fotó egy novemberi napkelte alkalmával készült, amikor is a Visegrádi-hegység csúcsai között még hajnalban beállt a köd. A felkelő nap sugarai megvilágítják az őszi tájat, így a domboldalak csodás őszi színekben pompáznak. Balra Pilismarót, a kép közepén Dömös, jobbra pedig Visegrád látható.
Egy júniusi napon a radart kémlelve láttam, hogy vihar fog érkezni a Dunakanyarba, így pár órával előtte nekivágtam, hogy már a helytetőn legyek mire megérkezik. A vihar két részletben gyakorlatilag 3 órán át tépázta a Dunakanyart brutális mennyiségű csapadék kíséretében.
Ez a fotó a Dunakanyarba éppen beérkező vihart ábrázolja a Prédikálószékről. A kép bal oldalán a Duna túloldalán egy lecsapó Szob környékén ért földet, a Börzsönyt pedig szinte eltakarja a masszív esőfüggöny.
A fotó egy meglehetősen erős éjszakai vihar utáni napkelte idején készült. A vihar távozásakor a még csapadékot tartalmazó felhők már szétestek. A kép jobb oldalán látni, hogy a felkelő nap próbál áttörni a felhőkön ezzel brutális színjátékot létrehozva és aranyba borítva a folyót.
A csapadékos estét egy nagyon felhős hajnal, majd szeles reggel követte.
A fotón látható pillanat tényleg csak pár másodperc erejéig tartott, hiszen a felkelő nap első sugarai jobb oldalról éppen úgy szűrődtek be a hegy és a felhő takaró között, hogy megvilágítják a kilátó előtti területet és a Szent Mihály-hegy csúcsát.
A fotón látható pillanat az amikor naplemente után Duna menti településeken felkapcsolják a közvilágítást. Így tökéletesen látható Pilismarót, Dömös, Visegrád majd a Duna túloldalán Szob, Zebegény, és Nagymaros által kibocsájtott fények is.
Kiemelt kép: Kaszás Gergő Photography