Virágzó vidékünk

2011-ben eltűnt Magyarországról, most egy hét alatt kettőt is találtak a ritka madárból

2020. április 22-én, a Föld Napján, Tihanyban a Külső-tónál egy csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) került a gyűrűzők hálójába, írja a Balaton-felvidéki Nemzeti Park. Hétfőn egy újabb példányt találtak a Győr-Moson-Sopron megyei Csornán.

A területen tizedik éve zajlik úgynevezett állandó ráfordítású gyűrűzés, melynek célja a hazai fészkelő madarak hosszútávú monitoringja, állományváltozásuk nyomon követése.

A cikk szerint a csíkosfejű nádiposzáta az 1970-es évektől növekvő számú fészkelő madár volt a Hortobágyon, azonban a kétezres évek közepére állománya csökkent, és sajnos 2011-re el is tűnt.

Mióta nem fészkel hazánkban ez a faj, a mostani a harmadik előfordulási adata. Sajnos a madarunk az egész világon veszélyeztetett, hazánkhoz hasonlóan eltűnt Oroszországból és Lettországból, jelenleg csak Litvániában, Lengyelországban, Fehéroroszországban, valamint Ukrajnában fészkel.

Vonulása érdekes, úgynevezett hurokvonulás, ami azt jelenti, hogy őszi és tavaszi útvonala jelentősen eltérő.  Kelet-európai fészkelőhelyéről a Balti-tenger, Északi-tenger és az Atlanti-óceán partját követve jut el a Szenegál-folyó torkolatvidékén lévő telelőhelyére. Tavasszal azonban „rövidít”, a Földközi-tenger nyugati medencéjét átszelve az európai kontinensen keresztül éri el költőhelyét.

Nagy valószínűséggel egy ilyen, a fészkelőhelyére igyekvő példányt sikerült megfogni, majd gyűrűzés után szabadon engedni.

Érdekesség, hogy április 27-én hétfőn aztán a faj egyik újabb példánya bukkant fel hazánkban. A birding.hu Facebook-oldala szerint a madarat a Győr-Moson-Sopron megyei Csornán találták és gyűrűzték is egyben.

Fotó: birding.hu

Így azok után, hogy évekig csak elvétve lehetett látni, most egy hét alatt rögtön kettővel is találkozhattak a szerencsés madarászok hazánkban.

A világ egyik legszebb madarát kapták lencsevégre a Nagykőrösnél
A mandarinréce bolygónk egyik legszínpompásabb állata.

Kiemelt kép: Preiszner Bálint / BfNPI

Olvasói sztorik