A területen tizedik éve zajlik úgynevezett állandó ráfordítású gyűrűzés, melynek célja a hazai fészkelő madarak hosszútávú monitoringja, állományváltozásuk nyomon követése.
A cikk szerint a csíkosfejű nádiposzáta az 1970-es évektől növekvő számú fészkelő madár volt a Hortobágyon, azonban a kétezres évek közepére állománya csökkent, és sajnos 2011-re el is tűnt.
Vonulása érdekes, úgynevezett hurokvonulás, ami azt jelenti, hogy őszi és tavaszi útvonala jelentősen eltérő. Kelet-európai fészkelőhelyéről a Balti-tenger, Északi-tenger és az Atlanti-óceán partját követve jut el a Szenegál-folyó torkolatvidékén lévő telelőhelyére. Tavasszal azonban „rövidít”, a Földközi-tenger nyugati medencéjét átszelve az európai kontinensen keresztül éri el költőhelyét.
Nagy valószínűséggel egy ilyen, a fészkelőhelyére igyekvő példányt sikerült megfogni, majd gyűrűzés után szabadon engedni.
Érdekesség, hogy április 27-én hétfőn aztán a faj egyik újabb példánya bukkant fel hazánkban. A birding.hu Facebook-oldala szerint a madarat a Győr-Moson-Sopron megyei Csornán találták és gyűrűzték is egyben.
Így azok után, hogy évekig csak elvétve lehetett látni, most egy hét alatt rögtön kettővel is találkozhattak a szerencsés madarászok hazánkban.
Kiemelt kép: Preiszner Bálint / BfNPI