A hazai nagyvad életében a tavaszi hónapok a legfontosabb időszakok egyikét jelentik, hiszen ekkor születnek meg a szarvasfajok kicsinyei. Azt nagyon sokan tudják, hogy – a ragadozók akár hetekig magatehetetlen kölykeivel szemben –az újszülöttek szinte azonnal képesek lábra állni. Az első hetekben azonban még meglehetősen védtelenek a veszélyforrásokkal szemben. A gidákat, borjakat a betegségek és a ragadozók mellett az emberi tevékenység is fenyegeti, írják.
Érdemes néhány tévhitet eloszlatni, hiszen az erdőjárók akár tudtukon kívül is veszélybe sodorhatják az állatokat. Kezdjük mindjárt azzal, hogy bár a szarvasfélék utódai a születésük után tényleg nagyon gyorsan tudnak már járni, annyi erejük még nincsen, hogy egész nap tartsák a lépést táplálékot kereső anyjukkal, vagy veszély esetén vele együtt meneküljenek. Ezért gyakran előfordul, hogy a kicsinyeket anyjuk elfekteti, akik ilyenkor meglapulnak a bozótban vagy takarásban, amíg vissza nem tér
– magyarázzák a közleményben.
Ha kirándulás során ilyen, látszólag magára hagyott, mozdulatlan állattal találkozunk, akkor a legjobbat azzal tesszük, ha messzire elkerüljük. A nőstények ugyanis nem a kinézetük, hanem a szaguk alapján azonosítják a kicsinyeiket. Ha túl közel megyünk hozzá, esetleg meg is érintjük, akkor „emberszaga” lesz, ami elriaszthatja az anyát.
Ugyanez igaz a túl közel merészkedő kutyákra is: ezért akkor sem javasolt erdőben póráz nélkül szabadjára engedni az ebeket, ha amúgy békés természetűek és nem bántanák a vadat. A felzavart és anyjától elkeveredő, vagy az idegen szag miatt magára hagyott gidák és borjak sorsa ugyanis megpecsételődik: az éhezés vagy a ragadozók áldozatai lesznek.
A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy erdei állatokat hazavinni törvénybe ütköző és hivatalosan lopásnak minősül. Ezért mindenkit óva intenek attól, hogy megpróbáljon otthon háziállatot nevelni egy őzgidából vagy szarvasborjúból.
Kiemelt kép: Getty Images
