Időszakunkban a nőszőfüvek nagy többségének és pár másik fajnak a kivételével hazai orchideáink már elvirágoztak és általában a termésképződésük is befejeződött. Az orchideafélék egyik jellegzetessége, hogy magjaik nagyon aprók, emiatt is nagyon könnyűek, és hihetetlen nagy számban képződnek, olvasható a Duna-Dráva Nemzeti Park Facebook-oldalán.
Mint írják, az élővilágban az utódokról való gondoskodás tekintetében alapvetően két stratégia létezik.
- Egyesek nagyon kevés utódot hoznak a világra, amelyeket azonban jelentős, sokszor hosszú ideig tartó törődéssel gondoznak. Ezek az ú.n. K-stratégista fajok, mint például a barna medve.
- A másik csoport, az ú.n. r-stratégisták ellenben a jóval nagyobb számú utódjukat sokkal kisebb mértékű szülői gondoskodással óvják. Ez utóbbiak közé tartoznak az orchideák is.
A foltos ujjaskosbornak például növényenként közel 200.000 magja fejlődhet. A hazai kosbor-félék magjainak mérete 0,35 és 1,5 mm között változik, tömegük pedig annak köszönhetően, hogy a maghéjon belül 60-98 százalékban levegő található, rendkívül csekély (átlagosan 10 mikrogramm). Emiatt rendkívül jó a lebegőképességük, így a szél segítségével viszonylag nagy távolságra eljuthatnak.
Az ilyen jellegű élőhelyeken való megtelepedéshez azonban nagy szerencse szükséges, ugyanis az apró magvakban nincs hely tápszövetnek. A talajba kerülő mag vízfelvétele után az embrió mindössze néhány osztódáson tud átesni, majd a növekedése leáll, és csak abban az esetben folytatódik, ha a megfelelő, vele szoros együttélést (szimbiózist) kialakító gomba „rátalál”. Végső soron, ezen „szerencse-faktor” miatt is van szükség a magok szokatlanul jelentős mennyiségére.
