A békéscsabai Jókai színház nyugdíjas díszletei egy darabig az oldalszínpadon pihennek, majd egyre kijjebb szorulnak. Elemeiket néhány rendező még felhasználja, mígnem egy díszlettervező végső ítéletet mond felette: ezzel ő már nem tud mit kezdeni. Az ott dolgozók ezután lebontják a kellékről, azt ami még érték, és a végén ott áll a „csupasz”, valaha szebb napokat látott díszlet, írta a Beol.
A színház díszletelemei többnyire fából, vászonból, farostlemezből készülnek, és mindig az adott darabhoz állítjuk össze, ezért nehéz újrafelhasználni őket. Ettől függetlenül a díszletraktárunkban sokáig pihentetjük a már lecsengett darabok kellékeit, abban a reményben, hogy hátha adódik egy olyan előadás, amibe esetleg beleillik majd
– mondta a portálnak Seregi Zoltán, a teátrum igazgatója, aki Fekete István regényéből készült Tüskevár című fillmben 13 évesen, anno Tutajos szerepében vált ismertté.
Ezekből a lejátszott díszletelemekből születhetett most meg egy vadetető, amelyet a napokban adtak át a Csabai Gazdák Vadásztársaságnak, és amely hamarosan a pósteleki vadállományt szolgálja. A kalandos múltú egykori díszlet hamarosan egy rossz állapotban lévő etető helyét veszi át a pósteleki csárda mellett.
Van egy, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által megfogalmazott felhívás, miszerint a kulturális intézmények hogyan, miként tudnak megvalósítani természetvédelmi célokat. Ez alapján gondoltuk tovább a meglévő kellékeinket, és azt találtuk ki, hogy a feleslegessé vált anyagainkból egy olyan dolgot készítünk, amely a természet számára hasznos, értékes lehet. Végül egy vállalkozó, és a színház festőtárának segítségével sikerült új életre keltenünk a nyugdíjas díszletet
– fogalmazott Seregi Zoltán.
Kiemelt képünkön Borzán Attila (balra), aki átvette át a színházi díszletelemekből épített vadetetőt Seregi Zoltántól.
