Visszavonhatatlanul közeleg a tavasz, ébredezik a természet, a növény- és állatvilág is.
A Kis-Balaton területén az egyik legjellemzőbb fűzféle a hamvas fűz, vagy más néven rekettyefűz, amely kifejezetten a nádasok, láperdők, láprétek, fűzlápok egyik állományalkotó faja. A kora tavaszi időszakban, amikor a legtöbb fás szárú még rügyfakadás előtt áll, üde színfoltot jelentenek a fűzfélék fehér és sárga színezetű barkavirágzatai.
Ezek rovarmegporzású növény lévén a korán előbújó rovaroknak kiváló táplálékul szolgálnak: ilyenek a poszméhek is, melyek alacsonyan a talajfelszín felett már kora tavasszal hangosan repkedve hívják fel magukra a figyelmet, írja weboldalán a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága.
Március derekán az áttelelt, megtermékenyített nőstényeket, az anyákat láthatjuk, akik téli szállásukból, földi üregekből, fák kérge vagy a mohapárnák alól ébredve kutatnak táplálék és jövendő utódaik számára élettér után.
A hosszú ínséges téli időszak után az anyáknak fontos, hogy hamar táplálkozni kezdjenek, ehhez pedig az kell, hogy virágzó növényeket találjanak. Jó szolgálatot tesznek az ilyenkor virágzó fűzfélék, valamint több korai virágzású lágyszárú növényfaj is.
A beporzó rovarok faj- és egyedszáma az utóbbi évtizedekben drasztikusan lecsökkent, a klímaváltozás, az emberi behatások következtében ugyanis megváltozott a beporzók szempontjából létfontosságú fészkelőhelyek, virágos területek kiterjedése, eloszlása.
Világ-, európai és hazai szinten is igyekeznek egyre jobban felhívni a figyelmet a beporzók jelentőségére, az emberiségre gyakorolt hatásukra, így például az utóbbi években egy magyar kezdeményezésnek köszönhetően, már külön napot is szentelnek a beporzóknak, amely nap minden évben március 10.
