Virágzó vidékünk

Csipkerózsika álmából ébredezik az évszázados szövőműhely Csornán

Országosan egyedülálló, közel 120 éves szövőműhelyre akadtak Csornán. A felújítás már zajlik, nemcsak megőriznék, látogatóknak megmutatnák kincseiket az új tulajdonosok.

Finoman, akár a korom, úgy ül az opálfényű műhely régi fáira, nem is a por, hanem maga az idő. Évtizedek teltek el, hogy sem függöny, sem lépés, sem kötény nem kavart itt huzatot. Csak a fény mozgatta, melegítette a levegőt, ahogy jöttek-mentek az évszakok. Bent az eltelt évszázad illata.

A zsúfolt teremben mintha vitorlás gályák törtek, sodródtak volna egymásnak. Szálak feszültek, szövetek tekeregtek a barna deszkákon, rudakon. Az 1908-ban felavatott műhelyben hat-hét szövőgép állt, szinte úgy, ahogy valamikor a múlt század közepén.

A varázslatos műhely további képei képgalériánkban

Galéria

Csipkerózsika álmából ébredezik az évszázados szövőműhely Csornán

Csipkerózsika álmából ébredezik az évszázados szövőműhely Csornán

Fotó megosztása:

Ahogy én merülök alá ámulva a múlt mozgólépcső-huzatába, pont úgy lépett ide be először pár éve a két mai tulajdonos, Ángyán Csilla, a népművészet ifjú mestere címmel kitüntetett fazekas, és férje, Kovács Zoltán. A Rábaköz szívében, Csorna egy kis falusi jellegű, régi utcácskájában áll az épület. Már a bújócskázó ház is furcsa, megtekeredett, zegzugos épület. Földszinti termében pedig olyan csodára akadtak a háznézők, amire nemcsak ők, de talán a hazai kézműves textiles szakma sem számított.

Mesébe illő volt, mintha Csipkerózsika-álmából ébresztenénk fel a műhelyt. A saját fazekas alkotótermemet szerettem volna bővíteni egy régi ház vásárlásával, de sokáig nem találtunk megfelelőt. Véletlen vagy a csoda folytán várt ránk ez az épület

– meséli Ángyán Csilla, népi iparművész, nem mellesleg a Kisalföld neves és elismert fazekas mestere.

A műhely pedig talán a megfelelő kezekre várt – húsz reménytelen évet. Az egykori neves takács család leszármazottjai ma már távol élnek, de nem akarták olyannak eladni, aki lebontaná vagy széthordaná, egy múzeum raktáraiba süllyesztené a darabokat.

A férjem azonnal mondta az eladóknak, hogy minden ott marad a helyén, egyben. Csinálnánk egy látogatható, kipróbálható múzeumot. Kézművesek és lokálpatrióták vagyunk, ezt csak megmenteni tudjuk, más nem jutott eszünkbe. Vagyis, új termem nem lett, de új feladatom, az igen

– mondja mosolyogva Csilla.

A számítógép ősei

Egy szövőszéket már rendbe is hoztak azóta Lőrincz Péter, pápai szövőszékkészítő mester segítségével. Egy takácsszövőszéket, a legegyszerűbbet az összes közül, gondolván, hogy ezen talán könnyebb tanulni. Azóta már a helyén áll, ki lehet próbálni.

A többi azonban keményebb dió. Ezek már -feltalálójuk nevét viselve – Jacquard [zsákár] szövőszékek, amik lyukkártyákkal működnek. Így visznek bonyolult és pontos mintákat az anyagba. Egyet ezek közül is működőképessé tennének Csilláék.

Galéria

Csipkerózsika álmából ébredezik az évszázados szövőműhely Csornán

Fotó megosztása:

A felvételeken Kovács Zoltán tulajdonos tanulja a szövést a felújított takácsszövőszéken Lőrincz Péter pápai szövőmestertől.

Körbejártuk az országot, olyanok után kutatva, akik értenek ezekhez a régi gépekhez. Nem sokan tudtak segíteni, de a hazai textiles szakmából bárkinek is említettük, hogy mit találtunk, az már rögtön el is jött, hogy maga nézze meg. Az idei év célja, hogy már fogadhassunk látogatókat. Bemutathassuk, milyen volt egy korszerűnek számító szövőműhely 1908-ban

– említi Csilla.

Bemutatni való anyag pedig rengeteg van itt. A szoba zsúfolásig tele, a szövőszékek között úgy kell átpréselődni. Hat gép egészben, pár szétszedve nyújtózkodik faltól falig. Textileket, leírásokat, és leginkább hímzésekhez hasonlatos lyukkártyákat, textilmintákat is találtak.

Bár gépeknek nevezzük a hatalmas, fa bálnacsontvázakat, mégsem azok, hiszen kézi munkával dolgoztak rajtuk az egy-egy masinához beosztott inasok. Csúsztatták a vetélőt, lábpedállal váltogatva a szálakat. A kártyás gépek komoly tudást igényeltek. Számos alkatrész, nyüst vezette, azaz nyüstölte a szálakat, szoros kapcsolatban állva a vezérlő kártyákkal. Minden egyes kártya egy sor mintát varázsolt az anyagba. Bizonyára számos ilyen működött az országban, mára azonban egyre sem akadtak Csilláék.

Végül Tótkomlóson találtunk egy, a típust ismerő szakmabelit, ő segít majd működőképes állapotba hozni a következő masinát. Ilyen műhelyet pedig csak a Vajdaságban sikerült felkutatni, az is már alig működik. Pedig ez egy nagyon különleges gép, azt mondják, a lyukkártya-olvasó rendszere a számítógép őse

– teszi hozzá a tulajdonos.

Képgalériánkban a már most vonzó szövőműhely

Galéria

Csipkerózsika álmából ébredezik az évszázados szövőműhely Csornán

Csipkerózsika álmából ébredezik az évszázados szövőműhely Csornán

Fotó megosztása:

A lyukkártyás szövőgép forradalmian meggyorsította a szövést, és különlegesen pontos, összetett minták sorakozhattak a damaszt anyagokon.

Rengeteg lyukkártyánk maradt. Próbáljuk kinyomozni, hogy melyik milyen mintát rejt, de csak úgy lehet, ha leszőjük őket. Kaptunk ugyan egy könyvet az örökösöktől, de az csak egy része a teljes mintakincsnek. Azok azonban gyönyörűek, sok a mai napig megállná a helyét a piacon. Szeretnénk mindegyikből egyet leszőni és a látogatóknak megmutatni

– meséli lelkesen a fazekas mester.

A Janszky-családról

Janszky István, az alapító 1866-ban született, a vajdasági Regőcén, ott tanulta a takács mesterséget is – meséli Ángyán Csilla. – “Kalandos életútján vetődött a Rábaközbe, inasként, majd itt alapította meg a műhelyet feleségével, 1908-ban. Gyermekeikből többen választották a textiles szakmát. Beszélik, annyira jól ment az üzlet, hogy minden nászajándékul belvárosi üzletet kaptak a gyerekek. Az itt gyártott kelmék nevesek voltak, a város múzeumának kiállításán, és a megyei néprajzi kötetben is több szerepel. Ugyanakkor nem kifejezetten népművészeti kincsről beszélünk, inkább polgáriról. A család vadászmintás vagy gránátalma mintás anyagai voltak talán a leghíresebbek. Az alapító a ’30-as években halt meg, helyét fia, József vette át. Ám a második világháború után már nem kaptak olyan jó minőségű anyagokat, így a szép időknek leáldozott. A bácsi egyedül szövögetett még a hetvenes évekig. Még találtunk olyan szövőszéket, amin látszott, hogy csak úgy leszálltak, rajta hagyva a textilt, ám a munkát már nem folytatták. A családtagok is messzire vetődtek, akadt köztük világhírű fizikus és orvos is.

Zoltán, a férj vállalta a felújítást, de bele is szeretett a mesterségbe – annál is inkább, mert ez jórészt férfi szakma volt.

A család egyelőre támogatást nem talált műhelyük felújítására, önerőből dolgoznak, de azt lelkesen. Az elmúlt, koviddal nehezített két évben az alsó szinten három helyiséget rendbe hoztak. Az épületben most is dolgoznak a kőművesek…

Kapcsolódó
Textilhulladékból készít csodás rongyszőnyegeket egy tanárnő
Gyakorlatilag mindenféle anyagból elkészíthető egy-egy darab.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.