Általában június elején-közepén veszi kezdetét a kérészek rajzása, mely a Tisza vonalán minden évben megszokott jelenség. A lárvák víz alatt fejlődnek három évig, majd kirepülnek, násztáncot járnak, petéket raknak, és elpusztulnak. Kevesen tudják, hogy a “tiszavirágok” nem csak a Tiszán jelennek meg nyár elején, de az egyedülálló tánc Európában csak nálunk figyelhető meg.
Részletes leírás az ELTE Savaria Biológia Tanszék Facebook oldalán olvasható.
Európa síkvidéki folyóiban egykor elterjedt tiszavirág (Palingenia longicauda) a XX. század 70-es éveire a Kárpát-medence területét kivéve kipusztult az európai folyókból. Sokan ma is úgy tudják, hogy csupán a Tisza vízrendszerében élte túl a faj az ember „környezetátalakító” tevékenységét.
A védett rovar korábbi elterjedési területének 95%-át elvesztette, de Rábában fennmaradt populációjának kiemelkedő jelentősége van a faj genetikai sokféleségének megőrzésében.
A Debreceni Tudományegyetem kutatói által végzett populációgenetikai vizsgálatok eredményei alapján tudjuk, hogy a nagyobb földrajzi távolság ellenére a rábai és egykori rajnai populációk közelebb állnak egymáshoz, mint a rábai és tiszai népességek. Arra a következtetésre jutottak, hogy az utolsó eljegesedést követően két Duna-menti refúgiumból népesültek be az európai folyók.
A Rába és a Rajna közös menedékhelyről települt be. A tiszai és rábai populációk eltérő genetikai állományából fakadhat, hogy fajra jellemző általában júniusi közepére eső rajzás a Rábán mindig korábban tapasztalható. Idén különösen korán, június 1-én koraeste „virágzott ki” a Kis-Rába, Beled közelében.
