A Bükki Nemzeti Park szerint sok értékes növény és rovarfaj pusztulhatott el – írta meg helyszíni riportjában a 444.hu.
Vannak olyan éjjeli lepkék, amelyek számára a tűz fénye vonzó hatású, így lehet, hogy sok közülük egyszerűen belerepült a tűzbe. De az oltásban résztvevőktől szerint őzgidák is rekedtek a tűzben.
Az egyik helyi erdész becslése szerint 10-20 évre lenne szükség, hogy a terület regenerálódjon, de a klímaváltozás miatt ma már sokkal nehezebb új erdőket telepíteni a napnak ennyire kitett területeken.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A tűzvész a Kecskeláb-rét fenyveséből indult. Ilyen szárazságban a fenyők eleve gyúlékonyabbak a száraz tűlevelek, a tobozok és gyanta miatt. Ráadásul ebben az erdőben is komoly károkat okozott, amikor 2017 áprilisában hirtelen nagy mennyiségű hó zúdult a fákra, ezért sok kidőlt fát ki kellett venni, a megmaradtak között pedig sok csontszáraz faág maradt.
A 444 arról számolt be, hogy a helyi erdész elmondása szerint a tűz epicentruma körül olyan forró volt a levegő, hogy 100 méterre sem tudták megközelíteni. Ráadásul a nagy hő határára tűzvihar alakult ki, vagyis a forró levegő körül kavarodó erős légáramlás még több oxigénnel táplálta a lángokat.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1536" width="2048" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A tűzoltók és a környékről érkező önkéntesek vödrökkel és lapátokkal igyekeztek korlátozni a lángok terjedését, de a szombat reggel eleredt eső segített igazán sokat.
Bár a betelepített fenyők építőipari szempontból nagyon értékesek, de a klímaváltozás miatt lassan elbúcsúzhatunk tőlük. A szárazság nem csak a tüzek miatt jelent veszélyt rájuk, de a monokultúrás erdőkben a kártevőknek is egyre kevésbé tudnak ellenállni. A korábbi években Németországban több mint 100 ezer hektáron vesztek ki.
A bükki erdészek is arról számoltak be, hogy egyre gyakrabban kényszerülnek 30 éves fenyőerdők kivágására, már olyan rossz állapotban vannak.
A fenyők Magyarországon természetesen csak a Nyugat-Dunántúlon fordulnak elő, ott is csak elegyedve.
A magasabb hegyvidékeinken, például a Bükk-fennsíkon zömmel lucfenyőt telepítettünk Trianon után, amely fafaj kifejezetten a hűvös, csapadékos klímát kedveli, hazánk melegebb tájain a klímaváltozás nélkül sem »érezné otthon« magát. Azzal együtt viszont meg van a sorsa pecsételve. Az erdőgazdaságok is próbálják a lucfenyvesek helyett visszahozni a tájra jellemző őshonos fafajokat, főként a bükköt. Sajnos azonban az erdőfelújítások is fokozottan tűzveszélyesek, ezért amíg fel nem nőnek az új erdők, a kockázat magas marad
– nyilatkozta a portálnak Dr. Gálhidy László, a WWF erdészeti programjának vezetője.
Az erdészek most is azt figyelték, vannak-e még olyan fenyőmaradványok, amik még lángra robbanhatnak, mert néhány belülről még izzik tovább, sokáig szinte észrevételnül, majd hirtelen újra kigyullad. Ennek oka, hogy korábban olyan gyökérrontó taplógomba támadta meg őket, ami belülről rohasztja el őket, miközben halad felfelé a tövükben.
Az Erdészeti Tudományos Intézet becslése szerint 2010-re a bükkösöknek alkalmas területek az országban 5,5 százalékról 2,1 százalékra csökkent. 2050-re maradnak csak az Északi-középhegység és a Kőszegi-hegység magasabban fekvő területein maradnak meg, mivel a többi részen nem lesz fenntartható a megfelelő talaj- és légnedvesség.
Gálhidy úgy látja, hogy a védett területeken egységes erdőültetvények helyett őshonos fafajú, vegyes összetételű erdőket kellene létrehozni. Ahol a gazdálkodásé a főszerep, ott is fontos cél kellene legyen a hagyományos tarvágásos üzemmód meghaladása, mert amikor összefüggő területekről egyszerre termelik le a fákat, az egész tájak klímáját teszik szárazabbá, sok más negatív hatásuk mellett.
