A vízimadarak védelme napjainkban kiemelt feladata a természetvédelemnek, annál is inkább, mivel az idei év extrém szárazsága komoly nehézségek elé állította a vízhez kötődő madárfajokat, akiknek a fészkelő- és táplálkozó területének egy része, a kisebb tavak, folyók kiszáradásával teljesen megszűnt, olvasható a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának weboldalán.
A Zagyva felső szakaszain a természetes jellegű vizes élőhelyek sajnos már korábban teljesen eltűntek a mederrendezések és lecsapolások következtében. Az idei őszön egy extrém eseménynek köszönhetően azonban mégis visszatért az élet a folyóvölgybe!
A Bátonyterenye mellett található Maconkai-víztározó vízszintje ugyanis drasztikusan lecsökkent a súlyos vízhiány miatt, így vízimadarak százai jelenhettek meg rajta. Köztük olyan különleges fajok is feltűntek, melyeknek eddig alig-alig volt ismert előfordulásuk a térségben.
De miért is jó a madaraknak, hogy lecsökkent a vízszint?
A vízimadarak egy jelentős része gázlómadár, hosszú lábaikkal a vízben sétálva szerzik táplálékukat. Amennyiben túl mély a víz, úgy nem ér le a lábuk az aljzatra, és nem tudnak táplálkozni. Van továbbá egy igazán különleges fajcsoport is mely a sekély vízhez kötődik, ők a partimadarak. A parti zónában táplálkoznak, innen kapták nevüket. Számukra elengedhetetlen, hogy iszappadok is kialakuljanak, ugyanis csak itt képesek megszerezni apró ízeltlábúakból, férgekből álló táplálékukat. Ezek az iszappadok csak a folyamatos vízszintváltozás következtében jöhetnek létre.
A mesterséges víztározók általában nem adnak otthont gazdag élővilágnak, hiszen az állandó vízszint és az ápolt gyepek a tóparton az élővilág számára rendkívül szegényes élőhelyet biztosítanak.
Valaha a Zagyva is rendszeresen kiöntött, és jelentős árterületei voltak, melyen számos vízimadár talált otthonra. A szabályozott folyómedrek, és állandó vízszinten tartott mesterséges víztározók azonban túl mélyek a vízimadarak számára, így, mivel nem találtak megfelelő táplálkozóhelyet, teljesen eltűntek a régióból.
A Maconkai-víztározó vízcsökkenése után az első iszappadok megjelenésével rögtön jelentős mennyiségű vízimadár vette birtokba a területet. Partfutók, cankók és lilék, a sekély vízben csörgő récék és kócsagok valamint több száz billegető gyűlt össze.
Bizonyos fajoknak a régióban csak egy-két előfordulási adata volt eddig ismert, most azonban többször is feltűntek! Ilyenek a nagy póling, az apró partfutó, a havasi partfutó, a sarlós partfutó, a Temminck-partfutó, vagy a parti lile. Egy igazi különlegesség is megjelent a területen, egy fiatal kis goda hosszasan időzött a víztározón. Ez a faj országos viszonylatban is ritkának mondható, itteni feltűnése pedig igazi szenzáció.
A kis godával kapcsolatosan érdekesség, hogy a non-stop repülés hivatalos világrekordere, egy jeladóval ellátott példány ugyanis több mint 12 000 kilométert tett meg leszállás nélkül Új-Zéland és Alaszka között
– áll a közleményben.
A partimadarak mellett más csoportoknak is kedvez az alacsony vízállás, megjelentek többek között kormos szerkők, kis sirály, nyílfarkú réce, kanalas réce, kis kárókatona és még számos vízimadárfaj. Nagy kócsagok is folyamatosan jelen vannak a területen, ezek közül két színesgyűrűs példányt is sikerült leolvasni, egyikük a Velencei-tónál kelt fióka volt, másikuk pedig a Tápióságban lett gyűrűzve. Az alföldi vizes élőhelyek kiszáradása miatt a gémfélék idén hajlamosabbak a kóborlásra, így lehetséges, hogy ez a két példány is eljutott ide.
A tározó lecsökkent vízszintje következtében tehát nagyszerű vízimadár élőhely jött létre az idei őszön. Bár a jelenség mögött álló súlyos vízhiány elszomorító, ez a különleges esemény mégis felhívta a figyelmünket arra a fontos természetvédelmi problémára, hogy ebben a térségben is szükséges lenne visszaállítani a természetes vizes élőhelyeket, ugyanis jelentős mennyiségű vonuló vízimadár igényelné ezt.
