A hatvanas években óriási építkezési láz kezdődött a Balatonnál, egyre-másra épületek a nyaralók, kempingek, szállodák és a nyaralók igényeit kiszolgáló létesítmények. Ekkor született meg jó pár olyan ötlet is, aminél mintha kihagyták volna a józan észt a tervezésükkor, bár korábban is voltak hajmeresztő elképzelések.
Badacsonyi síparadicsom
1963-ban Badacsonynál leállt a kőbánya és elkezdtek gondolkodni a bánya hasznosításán. Az elképzelések szerint téli turistaközpont jöhetett volna itt létre turistaszállóval, kempinggel, étteremmel a bánya korábbi központi épületeiben és raktáraiban. A bánya drótkötélpályájából sífelfonó készült volna, a tónál pedig jégvitorlázni, korcsolyázni lehetett volna. A fejlesztések elkezdődtek, de végül semmi sem valósult meg a tervekből.
Híd a Balaton felett, alagút alatta
Szántód és Tihany között tervezték a balatoni hidat, melynek feladata az lett volna, hogy az északi partot is jobban meg tudják közelíteni a turisták. A terv egészen 1972-ig volt porondon, akkor viszont elvetették, mert álláspontjuk szerint elcsúfította volna a látványt, illetve ellehetetlenítette volna a kelet-nyugat irányú hajózást.
Ezzel együtt viszont felmerült az ugyanezen az útvonalon ásott alagút lehetősége, mivel akkor készült a metró Budapesten, így megfelelő tapasztalat és gépek is rendelkezésre álltak. A várható nagy költségek miatt viszont nem valósult meg ez sem.
Gejzírek Tihanyban
Mivel Izlandon „bejöttek” a gejzírek, itthon miért is ne tetszene a turistáknak? Ezzel csak az a probléma, hogy hazánkban nemigen van ilyesmi. Ezen az apróságon úgy lendültek volna túl, hogy lefúrtak volna néhány száz méter mélységbe és az elképzelés szerint már ki is lövelt volna a korábbi vulkanikus tevékenység után ott „lapuló” meleg víz. A látogatók a gejzírek megtekintése után egy Árpád kori bőrsátrakból álló komplexumban pihenhettek volna, majd a budavári siklóhoz hasonló járművel juthattak volna le a partra.
Halnéző tengeralattjáró
A tengerparti üdülőhelyek kikötőiben általában vannak a vízi élővilág megfigyelésére alkalmas üveg oldalú vagy fenekű hajók, ezt gondolták a Balatonban is alkalmazni. Akkoriban egy ilyen hajó építésére nem voltak műszakilag felkészülve, ami nem is volt akkora baj, tekintve, hogy a Balaton vízében jó, ha pár tíz centiméterre ellátunk.
Víz helyett szántóföld
Minek pocsékoljunk el egy ekkora területet azzal a sok vízzel, ha helyette növényt is lehetne termeszteni? – gondolta 1776-ban Krieger Sámuel mérnök, térképész. Komolyan is vette a kérdést, úgy vélte, hogy egyszerűen le lehetne csapolni a tavat, erre három különböző tervet is kidolgozott (egyre nagyobb területeket lecsapolva), a közepén maradt volna egy csatorna, amin hajózni lehetett volna. A terv az idők során többször is felmerült, de a 20. század elején végérvényesen elutasították, belátták, hogy ez alapjaiban megváltoztatná a környék élővilágát, éghajlatát.
A balatoni Atlantic City
Pogány Móric 1929-ben az Atlantic City a Balaton partján című művében mutatta be elképzeléseit: tengerparti világvárost szeretett volna létrehozni modern gyógyépületekkel színházakkal, stadionokkal, hangárral, pálmaházakkal, alagutakkal, felhőkarcolókkal határolt széles sugárutakkal. Ez a terve nem vált valóra, de egyébként több építészeti alkotás az ő nevéhez fűződik Budapesten, ilyen például a Batthyány örökmécses is.
Tihanyi magyar olimpia
Klebelsberg Kuno kulturális miniszter sportvárost szeretett volna megvalósítani a tó partján, Tihanyban. Terveiben egy hatalmas sporttelep, uszoda, atlétikai pálya is szerepelt, melyet 1931-ben „tihanyi magyar olimpiával” akart felavatni.
A kultuszminiszter a tihanyi félszigeten megteremti az első amerikai ízű magyar sportkolóniát. 78 holdnyi területen négy, egyenként 80 szobás pavilont építtet a négy vidéki egyetem részére, míg a télen is lakható törzspavilonban a fővárosi egyetemek hallgatói 160 férőhelyes sportotthonra találnak. A pavillonokban a magyar egyetemek ifjúsága három-négyhetes turnusokban nyer majd elhelyezést. A sportváros teljesen modern atlétikai pályát, 50×20 méteres uszodát és 2000 méteres evezőspályát kap. A sportminiszter terveiben egy hatodik pavilon is szerepel, melynek az lesz a rendeltetése, hogy a nagy nemzetközi összecsapások előtt álló válogatott sportolók a felkészülés utolsó periódusában együtt tölthessék a küzdelmek előtti utolsó heteket.
Ez azonban csak álom maradt számára.
Monte Carlo Aligán
Monte Carlon néven kezdték el az Aligán található nagyszabású építkezést, mely során az első egységes beépítésű fürdőtelepet hozták volna létre egy egész sor szállóval, társasházzal, vízikávéházzal, szabadtéri színházzal, 2000 személyes vendéglővel és kávéházzal, yachtházzal, gyógyszállóval stb. téli-nyári üzemben. Emellett szabadtéri mozi, az aligai magaspartra felszálló lift, golfpálya, új vízvezetékhálózat is készült volna. Csak éppen a Csongor és Tünde szállóépület és az aligai községháza megépítése után más szelek kezdtek fújni, leálltak a munkálatok és végül pártüdülő épült a településen.
Balaton-partot Tapolca mellé!
Jó pár száz évvel ezelőtt még szigetként emelkedett ki a tóból Tihany és a Tapolcai-medence is víz alatt volt. Valószínűleg, ebből jött az ötlet, hogy kimélyítsék a Tapolcai-medencét, amivel 50 kilométernyi új partszakasz létesült volna és 13 település kapott volna strandot, így Tapolca is. Ez azért nem lett volna olyan egyszerű, tekintve, hogy 340 millió köbméter földet kellett volna kitermelni, viszont a teljes magyar kapacitást évi 50 millió köbméterre becsülték.
A déli partra pedig fűrészfogszerűen kialakított félszigeteket álmodtak, mellyel jelentősen megnőtt volna a tengerparti telkek száma.
Narancsliget a parton
Az 1950-es években a Szovjetunióban „leosztották”, hogy a tagállamokban mit is kellene termeszteni. Az ukrán születésű agrártudós, Trofim Gyenyiszovics Liszenko javaslata szerint Magyarország citrom- és narancstermelő országnak kellett lenni. Az nem zavarta, hogy ezek déligyümölcsök és az éghajlat nem igazán felel meg nekik, úgy gondolta, hogy hozzá lehet szoktatni a növényeket a hideghez. Így lett Tihanyban, Keszthelyen, Badacsonyban és Villányban is citrusültetvény. Nem nagy meglepetés, hogy a legtöbb már az első télen elfagyott. Viszont az ország vezetői jöttek, hogy megtekintsék, sőt, szüreteljenek a fákról. Ekkor a környékbeli üvegházakból összegyűjtötték az összes fellelhető citrust, sorba rendezték őket Fertődön, a hozzá nem értőknek nem is tűnt fel a csel és örömmel jelentették ki, hogy a citrom és a narancs országa lettünk. Majd az ötéves szakasz lezárásakor féli-meddig belátták, hogy ez nem igaz, nem éri meg nálunk citrusfélékkel foglalkozni.
