A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa különleges jelenséget örökített meg egy rövid videóban. A híradásból kiderül, a nem mindennapi látványt a nemzeti park egyik szikes tavának partján rögzítették.
A közelmúltban hírt adtunk egy hortobágyi “tengerszem” születéséről, most újabb jó hírrel szolgáltak az alföldi szakemberek. A csapadékos januárnak köszönhetően hosszú idő után ismét megteltek vízzel a felső-kiskunsági szikes tómedrek. A tavak vízmélysége átlagosan mintegy 40 centiméter, ez még elmarad az ideálistól, de a tavalyi évhez képest – amikor jóval kevesebb víz volt a tavakban – jelentős előrelépés.
Az újabb különös jelenséget a napokban a Zab-széknél videózta le Unyi Miklós, a nemzeti park munkatársa.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="314" width="560" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A tólengés hatására egy-egy esősebb szezonban a szikes tó medre akár 30-40 centimétert is vándorolhat évente.
Az Alsó-Dunamentén az 1840-es évektől kezdődően a Duna két partján kiépített gátakkal ármentesítették az árteret. Ennek hatására a terület legmélyebb részein már csak a csapadék- és talajvizek gyűltek össze. A hajdani mocsarak szétszakadoztak, a legmélyebb térrészeken állandósultak a fehér és a fekete vizű tavak.
A Duna-mente mélyártéri sávjában több száz hajdani szikes tó nagyobb része kiszáradt, vagy csak a kora tavaszi időszakban van víz bennük. A legnagyobbak közé tartozik a Zab-szék, a Büdös-szék, a Kelemen-szék, Böddi-szék és a Fehér-szék. Ezek a mélyen fekvő területek hazánk és a nemzeti park legértékesebb szikes tavai.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
