Életmód

Magányosan él egy dunai szigeten az egyetemista fiú

Bielik István
Bielik István
Tamás a Senki szigetén él, hálót köt és kertet művel.

Az egyetemista Kalinka Tamás idilli környezetben éli mindennapjait, tavasztól őszig. A 21 éves fiatalember kertjében sokféle zöldség megterem, élvezi a vízparti életet, természetközeli életmódját nem cserélné el semmiért.

Kapcsolódó
Ártéri házban találta meg boldogságát a Gemenci Hajós és családja
A pesti összkomfortot cserélték fel a természet közelségére.

Családi kötelék

A családom nagyapai részről bezdáni származású, és bár a nagyapám már fiatalon Adán telepedett le, mindig is közeli kapcsolatot ápolt Duna menti szülőfalujával. Innen ered a Bezdánhoz, és az azt körülvevő ártéri világhoz való vonzódásom

– mesélt családjáról a szigetlakó.

Jóllehet Tamás még csak huszonegy éves, tiszteletre méltó élettapasztalattal rendelkezik. A délvidéki Zentán született, tanulmányait Adán és a Zentai Gimnáziumban végezte, jelenleg a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (MTTK) harmadéves média szakos hallgatója, és kertészkedik a családi birtokon.

Bielik István

Élet a senki szigetén

Kengyia szigete Bezdán és Kiskőszeg települések között található az 1425. folyamkilométernél. A vadregényes szárazulat területe mindössze 900 hektár. Az 1870-es évek folyószabályozásainak következtében Kengyiát hajdan a Baracskai-Duna és a Mohácsi-Duna-ág határolta, ma már nem a szó szoros értelmében vett sziget, töltések és földhidak kötik össze a bácskai szárazfölddel.

facebook / Kalinka Tamás

Sokan úgy gondolják, az itteni életem unalmas, de ez cseppet sem igaz. Vadakkal rendszeresen összetalálkozom, ritka madarakat fürkészek, és a csöndes víz partján horgászok. Ráadásul tavasszal megkezdődik a veteményeskert beültetése, ami sok odafigyelést, gondozást igényel. Mindig akad valami munka, az élet soha nem áll meg vidéken, a természetben.

A sziget, mivel a történelmi Magyarországon évszázadokon át Baranya vármegye része volt, kataszterileg még mindig Horvátországhoz tartozik, de területét Szerbia felügyeli. Ezért is nevezik Senki szigetének. Tamás szomszédságában mindössze öten élnek életvitelszerűen a szigeten.

Kalinka Tamás

A nyugalom szigete

A dunai egyetemista élete mesébe illő: júniusban levizsgázik, majd a szigetre költözik, és októberig az ártéri vadonban él. Ősszel és télen is gyakran kijár a családi birtokra, szinte minden szabadidejét a természetben tölti. Mivel nyáron sokat dolgozik, télen bekuckózik, és időt szakít kedvenc könyveire.

Nagyon szeretem itt a telet, mert akkor igazán önmaga ez a táj. Nyáron sokan jönnek-mennek, nyaralnak errefelé, télen viszont sár van, rosszak az utak, akkor aztán tényleg a csend és a nyugalom szigetén élek.

Tamás a koronavírus-járvány tetőzését, 2020 tavaszának kijárási korlátozásait is a szigeten élte meg. Élete egyik legszebb időszakának tartja azokat a hónapokat. Azt mesélte, szinte az egész világ megszűnt számára létezni, és Kengyia egy titkos, mesebeli kertté változott.

A természet felvirágzott, gyakran találkoztam különféle vadakkal, ritka madarakkal, a kertbe bejöttek a vaddisznók és a szarvasok, ami még errefelé sem gyakori dolog.

Közel a segítség

Kalinka Tamás jószerével az év legnagyobb részében vízparton él, a hagyományos halászatot jó szomszédjától, Paksi Kovács Istvántól tanulta. Az ősi mesterség lényeges eleme a hálókötés, ami kézügyességet és odafigyelést igényel.

facebook / Kalinka Tamás

Aki a természetben él, az jóformán polihisztor kell, hogy legyen. Elég csak visszaemlékeznünk a vidéki, tanyasi nagyszüleinkre. Egy tanyán az ember el van zárva a külvilágtól, nincs ott a kisbolt a szomszédban, így leggyakrabban maga oldja meg a problémáit. Ezért is jó, ha vannak körülöttünk olyanok, akik már régebben kint élnek, tőlük rengeteget tanulhatok.

Tamás csak részben önellátó, ugyanis az évnek csak egy szakaszában tartózkodik hosszabb ideig a szigeten. Különösen az állattartás okoz számára problémát, bár kacsákkal már ért el sikereket. A veteményesében paradicsomot, hagymát, fokhagymát, káposztát, sárgarépát, tököt, sokféle zöldséget megtermel, mindig az adott évben dönti el, mivel próbálkozzon.

Galéria
Bielik István

Igyekszek minél több élelmiszert magamnak megteremteni, amit nem tudok, azt általában a szomszédoktól, ismerősöktől szerzem be. Így is, heti két alkalommal elbiciklizek Bezdánba bevásárolni. Összetartó kis közösség vagyunk, jó szívvel segítünk egymásnak különböző munkákban. Ha valaki épp bevásárolni indul, természetes, hogy megkérdezi a másiktól, kell-e valami a piacról, boltból

– mesélt életükről a szigetlakó.

Galéria
facebook / Kalinka Tamás

Tiszteljük a természetet!

Kalinka Tamás több más, önellátásra berendezkedő vidékihez hasonlóan úgy látja, hogy sokan nem gondolják át eléggé a természetbe való kiköltözés következményeit. A férfi szerint a természetbe nem szabad „magunkkal vinni” a várost. Nem szabad mindent lebetonozni. Akit zavarnak a csigák és a bogarak, a sár és a csúszómászók, az maradjon a városban.

Azzal rontunk legtöbbet a környezetünkön, ha mindent tönkreteszünk amit a természet szépen megalkotott. Nem kell emeletes házakat építeni a vízpartra, nem kell gyomirtóval pusztítani a nádast, és nem kell kivágni a fákat, még akkor sem, ha esetleg zavar az ősszel lehulló falevél. Aki ezt nem tudja elfogadni, az nem való a természetbe

– hangsúlyozta az egyetemista.

A cikkben szereplő fotókat Bielik István és Kalinka Tamás készítette.

Kapcsolódó
Jobb emberré válunk, ha saját élelmiszert termesztünk?
Több tekintetben is jobb emberek leszünk.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik