Rezzenéstelen víztükör, vízre hajló lombok rejtekében kapitális csukák tátognak, égnek meredező, csonka fatörzsek között mozdulatlanságba dermedt hófehér kócsag, üres ladikok lelakatolva. Hódmezővásárhely eszményi üdülőterülete Mártély, az ezeréves halászfalu, a Tisza alsó folyásának ragyogó gyöngyszeme. Mártély tavasztól őszig horgászok, festők, fotósok, természetjárók, pihenni vágyó családok célpontja.
Mártély, az Alsó-Tisza gyöngyszeme
Az Árpád-kor óta bizonyosan lakott kicsiny falu lakóinak élete a folyóval szorosan összeforrt. Halászok, pákászok parti kunyhói mellett száradó varsák és ladikok pihennek, évezredes múlt beszédes tanúi. A tizenkilencedik századi folyószabályozások nyomán a vízparti falu házai távolabb kerültek a folyó partjától, ekkor változott holtággá a csodálatos vízpart.
Ányás, Körtvélyes, Kutyafenék
Mártély határában két nagyobb holtág található, a falu melletti Ányás az, melynek kanyarulatában nagyjából száz éve kialakult a népszerű, hangulatos üdülőterület, lábakon álló pihenőházakkal, és árnyas sétánnyal.
Az 1970-es években természetvédelmi területté nyilvánított ősfás folyópart azóta a lelkes természetrajongók délalföldi paradicsoma. A turisták által látogatott területtől délre Körtvélyes holtága inkább már csak horgászok által közismert vize a környéknek.
Ányás-szigettől karnyújtásnyira a holtág partvonalán végighúzódik az üdülőterület a szabad stranddal, és a töltés mentén Korhány. A különleges tájképi értékek sorát délen a Kutyafenéki-hullámtér keretezi, egy átmeneti zóna az idegenforgalom által érintett, zajosabb, és az érintetlen, háborítatlan védett területek között. Rejtőzködő ártéri erdők, és évszázados nyárfák között kanyarog az ártéri tanösvény, fejünk felett madárdallal, lábunk előtt, a csalitosban halkan zúgó szúnyogokkal.
Tiszavirágok, vidrák és hódok
Az ország harmadik tájvédelmi körzeteként 1971-ben védetté nyilvánított Mártélyi Tájvédelmi Körzet létrehozásának legfőbb célja a jellegzetes, magyar folyóparti táj megőrzése volt, mellette a századfordulós ártér a növény- és állatvilág megőrzése, és az ismétlődő madárvonulások háborítatlanságának biztosítása.
A Mártélyi Tájvédelmi Körzet sokszínű élővilágának egyedülállóan gazdag, változatos madárvilága mellett a vidrák, a hódok, és a kérészek mindenképpen jelzik a terület ökológiai jelentőségét. Mintegy negyven halfaj, harmincnál több emlős fajta, és több tucat madárfaj több ezer egyede tartozik a mártélyi terület lakói közé.
A Madártani Intézetnek hét évtizede egyik fontos alföldi kutatóterülete a Mártélyi holtág környéke. Védett madaraink vizsgálatán túl a tiszavirágok (kérészek) évi egyszeri szaporodása, az arasznyi rovarok élénk násza is sok hasznos információval szolgál a természetvédelmi szakemberek számára.
A mártélyi holtág területén védett vidrák is élnek, rejtőzködő életmódjuk miatt – hasonlóan a néhány éve sikeresen visszatelepített hódokhoz – ők is ritkán láthatók nappal.
A hód a Kárpát-medencéből kipusztult emlős, melyet sikeresen telepítettek vissza Mártélyra, a A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet 2006 novemberében nyolc eurázsiai hódot engedett szabadon. A nagy testű rágcsáló növényevő, táplálkozása során kidönti a fákat, és a felső hajtásaikat lerágja, ezért sok kárt okoz az erdészetekben, ám a holtág bővelkedik zöld csemegében, így nem okoznak kárt Mártélyon a különleges rágcsálók.
Festőművészek és fotósok örök szerelme
Tornyai János, Rudnay Gyula, Makovecz Imre – néhány név a teljesség igénye nélkül azok közül a magyar művészek közül, akik rajongtak a legszebb Tisza-holtágunkért.
Híres festőművészeink közül Tornyai János elsőként az 1890-es években, fiatalon fedezte fel az ihletforrást, gyerekfejjel járt le rajzolgatni a part menti fűzfákat. Tornyai, az alföldi realista festőiskola megalapítója, tíz éven keresztül lakott a falu határában. Vele egy időben más neves alkotók is látogatták a holtágat, többségük nyaranta töltött néhány hetet az érintetlen vadonban.
Az utóbbi évtizedekben a fényképezés gyors terjedésének köszönhetően a fotósok is felfedezték maguknak a csodálatos területet, ahol a romantikus tájrészletek mellett ritka, védett madarakat is lencsevégre kaphatnak.
A néhány esztendeje elhunyt, világhírű magyar építész, Makovecz Imre saját tervei alapján épült nyaralójában szinte minden nyáron eltöltött néhány hetet a strand szomszédságában. A nádtetős, jellegzetesen ívelt, hófehér falú házat hagyományos vesszőből font kerítéssel keretezte az idősödő mester.
Százötven éve holtágként született újjá a folyószabályozások során Mártély mellett az érintetlen folyópart, a páratlan szépségű természeti környezet. Vigyázzunk rá, és keressük fel, ha gyönyörködni szeretnénk a Tisza élővilágában, a madarak énekében, vagy csak a lombok árnyjátékában!
Kiemelt kép: Szabó Bálint Fotó
