Virágzó vidékünk

Legvadregényesebb holtágunk a természetbarátok örök szerelme

Az érintetlen természet és a változatos madárvilág különleges hangulatot kölcsönöz az ősfákkal tarkított vízpartnak.

Rezzenéstelen víztükör, vízre hajló lombok rejtekében kapitális csukák tátognak, égnek meredező, csonka fatörzsek között mozdulatlanságba dermedt hófehér kócsag, üres ladikok lelakatolva. Hódmezővásárhely eszményi üdülőterülete Mártély, az ezeréves halászfalu, a Tisza alsó folyásának ragyogó gyöngyszeme. Mártély tavasztól őszig horgászok, festők, fotósok, természetjárók, pihenni vágyó családok célpontja.

Csongrád féltve őrzött kincsei a 300 éves nádtetős halászházak
Évente meszelték hófehérre a vesszőfonatos paticsfalakat a házak lakói.

Mártély, az Alsó-Tisza gyöngyszeme

Az Árpád-kor óta bizonyosan lakott kicsiny falu lakóinak élete a folyóval szorosan összeforrt. Halászok, pákászok parti kunyhói mellett száradó varsák és ladikok pihennek, évezredes múlt beszédes tanúi. A tizenkilencedik századi folyószabályozások nyomán a vízparti falu házai távolabb kerültek a folyó partjától, ekkor változott holtággá a csodálatos vízpart.

Ma a falu központjában szépen helyreállított parasztházakban gyönyörködhetünk – Fotó: Tóth A. Péter

Ányás, Körtvélyes, Kutyafenék

Mártély határában két nagyobb holtág található, a falu melletti Ányás az, melynek kanyarulatában nagyjából száz éve kialakult a népszerű, hangulatos üdülőterület, lábakon álló pihenőházakkal, és árnyas sétánnyal.

Ahol a háborítatlan természet az úr – Fotó: Marton József Ferenc

Az 1970-es években természetvédelmi területté nyilvánított ősfás folyópart azóta a lelkes természetrajongók délalföldi paradicsoma. A turisták által látogatott területtől délre Körtvélyes holtága inkább már csak horgászok által közismert vize a környéknek.

Ányás-szigettől karnyújtásnyira a holtág partvonalán végighúzódik az üdülőterület a szabad stranddal, és a töltés mentén Korhány. A különleges tájképi értékek sorát délen a Kutyafenéki-hullámtér keretezi, egy átmeneti zóna az idegenforgalom által érintett, zajosabb, és az érintetlen, háborítatlan védett területek között. Rejtőzködő ártéri erdők, és évszázados nyárfák között kanyarog az ártéri tanösvény, fejünk felett madárdallal, lábunk előtt, a csalitosban halkan zúgó szúnyogokkal.

A mártélyi ártéri tanösvény részlete – Fotó: Szabó Bálint Fotó

Tiszavirágok, vidrák és hódok

Az ország harmadik tájvédelmi körzeteként 1971-ben védetté nyilvánított Mártélyi Tájvédelmi Körzet létrehozásának legfőbb célja a jellegzetes, magyar folyóparti táj megőrzése volt, mellette a századfordulós ártér a növény- és állatvilág megőrzése, és az ismétlődő madárvonulások háborítatlanságának biztosítása.

Bütykös hattyúk a teli holtág jegén – Fotó: Barkóczi Csaba

A Mártélyi Tájvédelmi Körzet sokszínű élővilágának egyedülállóan gazdag, változatos madárvilága mellett a vidrák, a hódok, és a kérészek mindenképpen jelzik a terület ökológiai jelentőségét. Mintegy negyven halfaj, harmincnál több emlős fajta, és több tucat madárfaj több ezer egyede tartozik a mártélyi terület lakói közé.

Tiszavirágzáskor néhány napig a madaraknak és halaknak terített asztal a víz felszíne – Fotó: Szabó Bálint Fotó

A Madártani Intézetnek hét évtizede egyik fontos alföldi kutatóterülete a Mártélyi holtág környéke. Védett madaraink vizsgálatán túl a tiszavirágok (kérészek) évi egyszeri szaporodása, az arasznyi rovarok élénk násza is sok hasznos információval szolgál a természetvédelmi szakemberek számára.

A mártélyi holtág területén védett vidrák is élnek, rejtőzködő életmódjuk miatt – hasonlóan a néhány éve sikeresen visszatelepített hódokhoz – ők is ritkán láthatók nappal.

Hód – Fotó: Pixabay

A hód a Kárpát-medencéből kipusztult emlős, melyet sikeresen telepítettek vissza Mártélyra, a A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet 2006 novemberében nyolc eurázsiai hódot engedett szabadon. A nagy testű rágcsáló növényevő, táplálkozása során kidönti a fákat, és a felső hajtásaikat lerágja, ezért sok kárt okoz az erdészetekben, ám a holtág bővelkedik zöld csemegében, így nem okoznak kárt Mártélyon a különleges rágcsálók.

Tőkés récék a sekély vízben – Fotó: Barkóczi Csaba

Festőművészek és fotósok örök szerelme

Tornyai János, Rudnay Gyula, Makovecz Imre – néhány név a teljesség igénye nélkül azok közül a magyar művészek közül, akik rajongtak a legszebb Tisza-holtágunkért.

Tornyai János festőművész műtermében – Fotó: Facebook/ Tornyai János Múzeum

Híres festőművészeink közül Tornyai János elsőként az 1890-es években, fiatalon fedezte fel az ihletforrást, gyerekfejjel járt le rajzolgatni a part menti fűzfákat. Tornyai, az alföldi realista festőiskola megalapítója, tíz éven keresztül lakott a falu határában. Vele egy időben más neves alkotók is látogatták a holtágat, többségük nyaranta töltött néhány hetet az érintetlen vadonban.

Az utóbbi évtizedekben a fényképezés gyors terjedésének köszönhetően a fotósok is felfedezték maguknak a csodálatos területet, ahol a romantikus tájrészletek mellett ritka, védett madarakat is lencsevégre kaphatnak.

Galéria
Fotó: Marton József Ferenc

A néhány esztendeje elhunyt, világhírű magyar építész, Makovecz Imre saját tervei alapján épült nyaralójában szinte minden nyáron eltöltött néhány hetet a strand szomszédságában. A nádtetős, jellegzetesen ívelt, hófehér falú házat hagyományos vesszőből font kerítéssel keretezte az idősödő mester.

Százötven éve holtágként született újjá a folyószabályozások során Mártély mellett az érintetlen folyópart, a páratlan szépségű természeti környezet. Vigyázzunk rá, és keressük fel, ha gyönyörködni szeretnénk a Tisza élővilágában, a madarak énekében, vagy csak a lombok árnyjátékában!

Fotó: Szabó Bálint Fotó
Újra lélegzik az Ó-Dráva holtág Barcsnál
A természeti értékek, az élővilág nem ismer határokat, megőrzésük közös felelősség.

Kiemelt kép: Szabó Bálint Fotó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik