Nincs aratás, gyékény lehet a balatoni nádból

A rendszerváltozás környékén a hazai ipar széthullásának egyik áldozata volt a nádgazdálkodás is, melynek az újraindításához sok pénz kellene, így ez a terület nem a legvonzóbb vállalkozási forma. A magyar nád kelendő volt Nyugat-Európában, ám a kényszerpihenő miatt elveszítette a piacait, és a résbe a törökök és a kínaiak rögtön betették a lábukat.

A Veolnak úgy nyilatkozott Pomogyi Piroska hidrobiológus, hogy épp ezért nem véletlen az, hogy évek óta nincs elég vállalkozó, aki elvégezné a télen esedékes nádaratást. Márpedig, ha a nádat nem vágják rendszeresen, akkor elgyékényesedik, leromlik, megszűnik a gazdasági értéke. Miközben fogy és romlik a tavon a nádasok minősége, a Balatonon évtizedek óta nem folyik nádgazdálkodás

Ebben a tekintetben ugyanis kultúrnövény, folyamatos ápolást igényel, ami maga a rendszeres aratás

– magyarázta a kutató, a balatoni nádasok elismert hazai szakembere. Az egyidejű nádas a legjobban hasznosítható, a háromidejű már gyenge, a többi idejűt az építőipar nem tudja használni, legfeljebb biomasszának jó.

Míg 2008-ban még 400 hektárról tudtak aratni, 2020-ban már csak 100 hektár iparban hasznosítható nád maradt a Balatonban. Nádvágás nélkül elburjánzik a gyékény, ami még a vízminőség megóvása szempontjából is kedvezőtlenebb, mint a nád.

A kutató állításával összhangban állnak a Balaton kezelőjétől, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségétől kapott adatok is.

A 2021–22-es szezonban a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal egyeztetve 20,1 hektárra adtak ki magánszemélyeknek, egyesületeknek nádvágási, mederkezelői engedélyt. Egy vállalkozó Szigliget keleti és nyugati oldalán 17, egy másik Balatonedericsnél 5 és fél hektáron végzett haszonvágást.

Vízminőség-védelmi nádaratásra az igazgatóság 28,3 hektárt hirdetett meg, de csupán egyetlen vállalkozó pályázott 4 és fél hektárra, miközben az 1200 hektárnyi nádasból a vízügyi igazgatóság szerint évente 250–300, Pomogyi Piroska szerint inkább 300–400 hektár aratása lenne indokolt. A töredezett, rosszabb minőségű, öreg nád vágására a nádasállomány feljavításához, azt követően pedig megfelelő állapotban tartásához lenne szükség.

A nádaratás szezonja minden év december elejétől február közepéig tart. Ideális esetben egy-egy területen minden harmadik évben kellene aratni, így az háromévente megújulna.

Pomogyi Piroska az algásodásra is kitért. Szerinte nem az elöregedett nád, hanem a horgászok által a tóba behordott tápanyag tesz sokat az algásodásért, amelyik így a Balatont jó horgásztóvá teszi. Csakhogy horgásztóban nem szoktunk fürdeni. A száraz nád nem rohad el, nincs is benne már tápanyag, csak cellulóz, abból lesz hosszú idők során a tőzeg, majd a feketeszén. A kutató nem először mondja el: ha nem vigyázunk jobban a Balatonra, akkor 100–150 év múlva már nem is lesz mire. Ha viszont teljesen körbebetonozzuk, már csak harminc-negyven éve van.

Kapcsolódó

Több milliárd forintból javítják a Balaton vízminőségét

A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer nagy műtárgyainak felújítása is a beruházás részét képezi.