Az MTI fotósa a Zala vármegyei Hahót közelében örökítette meg a medvehagyma-mezőt.
A szabályok betartása mellett arra is figyelni kell, hogy az egészséges és számos gyógyhatással rendelkező, védett növény levelei könnyen összetéveszthetők a mérgező gyöngyvirágéval, a levelek megdörzsölése után azonban eltérő illatuk segíthet az azonosításban.
Saját felhasználásra medvehagymát a március vége és április eleje közötti gyűjtési szezonban, állami erdőben napi 2 kilogrammig bárki szedhet, azonban árusításra gyűjteni kizárólag az erdő kezelőjének vagy tulajdonosának engedélyével szabad.
A Nébih tájékoztatása szerint a kereskedelmi forgalomba hozott medvehagymára jelölési kötelezettség vonatkozik, azaz a címkén fel kell tüntetni a gyűjtő vagy forgalmazó nevét és címét, valamint a származási országot. Vásárlóként is könnyen ellenőrizhetjük, hogy a csomagoláson szerepelnek-e ezek az adatok, így elkerülhetjük, hogy illegális terméket vegyünk.
A Wikipédia szócikke szerint a medvehagyma a nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas talajt kedveli. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik. Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen. Március elejétől már látható hajtásai vannak.
Tömeges tenyészhelye a Zselic, a Gerecse és a Mecsek, ahol legkorábban Orfű környékén, illetve a Misina déli lejtőin jelenik meg.
A medvehagymát helytelenül vadfokhagymának is nevezik. A medvehagyma azonban nem a fokhagyma vad változata, bármennyire is így szokták emlegetni. A medvehagyma Allium ursinum, a fokhagyma pedig Allium sativum, tehát két különböző fajról van szó, melyek jellegzetes illatuktól eltekintve nem is hasonlítanak egymásra.
