Néhány évvel ezelőtt költözött Rita és Zsolt a Nógrád vármegyei Pusztaberkibe. Mivel az ő életük – most már – a mozaikozás körül forog, megosztották a tudományuk egy részét az ott élőkkel és a falvacska díszítésébe kezdtek. Átalakult többek között a buszmegálló és a községháza táblája is.
A Sokszínű vidék kérdéseire válaszolva elmondták, miként történt, illetve arról is meséltek, hogyan lett belőlük véletlenül(?) mozaikkészítő. A Rekredenc Mosaic & Design mozaik műhelyükben, ahogy a honlapjukon írják, mindenre tesznek mozaikot, „ami nem szalad túl gyorsan”, így bútorokra, falikutakra, kenyérpirítóra, lámpára, kemencére, de még biciklire is.
Hogyan jött az életetekbe a mozaikozás?
A párommal, Zsolttal készítjük a mozaikokat, ő vett egyszer egy csomag vegyes színű mozaikot és a dohányzóasztalára egy teknősbékát mozaikozott. Teljesen autodidakta módon kezdett bele, törőfogója sem volt, a mozaikokat kalapáccsal törte. Az asztal nagyon jól sikerült, felrakta az egyik hirdetési oldalra és rögtön meg is vették. Ezután szekrénykékkel és további asztalokkal is próbálkozott, mindnek nagy sikere lett. Én is kipróbáltam, nekem is megtetszett, úgyhogy elkezdtünk mozaikozni mindent, bútorokat, képeket, lámpákat, egy év múlva már nagyobb felületek – például medence, wellness tér fala, fürdőszoba – dekor mozaikozására kaptunk megbízást.
Milyen tárgyakra készítetek mozaikos díszítést?
Bármilyen felületre, amely megfelelően stabil: fa, fém, üveg, műanyag. A legnépszerűbb munkáink a falikutak, régi lemez vagy öntöttvas falikutakat újítunk fel és dekoráljuk mozaikkal. Ezekre van a legnagyobb kereslet. De asztalt, szekrényt, lámpákat, képeket, kenyérpirítót, hangfalat, kemencét, ablakot, kerti díszeket, sőt még biciklit is mozaikoztunk már. Nagyon gazdag a portfóliónk. Eddig a legnagyobb munkánk egy budapesti múzeumba készült pár éve, több mint 20 négyzetméteres fal- és padlómozaikkal díszítettük a helyet.
Milyen alapanyagokat használtok?
Általában üvegmozaikkal dolgozunk, de néha használunk Tiffany üveget is, sőt, volt amikor egy csocsóasztal berobbant üvegét használtuk.
„Főállásban” foglalkoztok mozaikkal vagy hobbiként?
Semmiképp nem hobbiként, de szabadúszóként néha foglalkozunk mással is.
Tanfolyamokat is tartotok az érdeklődőknek. Mennyire nehéz elsajátítani a mozaikozás csínját-bínját?
Igen, minden hónapban tartunk tanfolyamot, rosszabb időben (októbertől májusig) Budapesten egy műteremben, jó időben tavasztól kora őszig pedig a nógrádi kertünkben. Igazából nem nehéz elsajátítani, de ehhez is gyakorlás kell, hogy a végeredmény igazán szép legyen. A mozaikozás jó kikapcsolódás, sokféle készséget és képességet fejleszt, azáltal, hogy javítja az észlelő és finom motoros készségeket, valamint a türelmet és kitartást. Sok időre van szükség, amíg az apró mozaikszemekből kialakul a végeredmény, ezért inkább azoknak ajánljuk, akik szeretnek pepecselni.
Néhány éve Pusztaberkibe költöztetek, ahová veletek együtt beköltöztek a mozaikok is. Több helyen is csinosítottátok a települést, volt, ahol a helyi lakosok is beszálltak. Meséltek erről?
A buszmegállókat csinosítottuk ki a falu lakosainak segítségével. Megtanítottuk őket, hogy kell törni a mozaikokat, hogyan kell kirakni egy mintát, ők megcsinálták a mozaikozást, mi kifugáztuk és felhelyeztük a buszmegállókba. Idősebb hölgyek, néha gyerekek is besegítettek a mozaikozásba önkéntesen, nagyon ügyesek voltak. Ezen kívül készítettünk egy községháza táblát a régi lepukkant helyett, illetve a faluban található gyönyörű, látogatható virágoskert tábláját is mi csináltuk, és van egy ház, ahol az általunk készített mozaikos házszámtábla látható, úgyhogy van egy pár mozaik szerte a faluban.
Milyen terveitek vannak? Folytatódik a falu „mozaikosítása”?
A faluba több helyre nem tervezünk most mozaikot, kicsike a falu, egyelőre elég ennyi. Persze ha felkérést kapunk, bármit szívesen elkészítünk.
