Molnár Ábel Péter nem először szerepel oldalunkon, az ökológus korábban az Ipoly ágas-bogas rajzolatáról készített látványos felvételeket. A napokban egy “beszédes” felvétellel rukkolt elő az oldalán, a fotómontázst figyelemfelkeltő célból közölte.
A két képen a Zagyva folyó völgye Jászberény térségében más-más arcát mutatja.
A Kárpát-medencében a tájak használatának több ezer éves múltja van. Ezek között az árterek kiemelkedő helyen szerepelnek, vízjárásukkal egy extrém dinamikus – és egyébként kifejezetten termékeny – részei a síksági tájaknak. Így lehetséges és érdemes befolyásolni a vizek útját, az elöntés hosszát. Évszázadokon át a fokgazdálkodás is részben ezt a célt szolgálta.
Az árterek működésében a legkomolyabb változások az elmúlt két évszázadban lezajló folyószabályozások során történtek. Sokszor találkozunk olyan helyzetekkel, hogy az akkoriban még jónak gondolt elképzelést az idő nem igazolja
– magyarázta Molnár Ábel Péter a Sokszínű vidéknek.
A két felvétel szemléletesen mutatja be a természetes ártér és a töltések közé szorított folyószakasz működését.
Miközben a természetes ártérben a zöldár – néhány napos levonulása során – a kaszálókat táplálja, addig a gátakkal a folyótól levágott ártéri síkon lévő szántókon a gazdálkodást nehezítő pangóvizek alakulnak ki.
Azt gondolom, hogy az utóbbi képen látható típusú paradox helyzeteket a 21. században igenis érdemes újra gondolnunk, és ha nem is feltétlenül az eredeti állapotot helyreállítani, de valamilyen ártéri vízdinamikához jobban adaptált megoldást találnunk
– fogalmazott a kutató.
