A Kádár-kocka egy négyzetes alaprajzú, körülbelül 100 négyzetméteres nagyságú, általában földszintes családi ház típus volt, ami hazánkban a 60-70-es években élte a fénykorát, de természetesen a mai napig sokan laknak ilyenekben. Sőt, egyre nagyobb divat lett megvásárolni régi Kádár-kockákat és felújítani, modernizálni azokat, írta az Agrároldal.
Most utazzunk vissza az időben és ismerjük meg a történetét.
A lakásépítési programnak köszönhetően beindul a Kádár-kockák építése
A Kádár-kocka ma már fogalommá vált, azonban ez nem a hivatalos nevük volt ezeknek a házaknak, egyszerűen csak rájuk ragadt, hiszen a Kádár korszakban vált népszerűvé ez a házforma. A kisebb települések utcaképét dominánsan meghatározó Kádár-kockák jellemzően a korábbi nyeregtetős parasztházak helyett, azokat kiváltva épültek. A 60-70-es években nagyjából két épülettípus volt a jellemző: az egyik a nagyvárosi panel, a másik a kül-és kertvárosokban épült Kádár-kocka, mindkettő típus az egységesség szimbólumában épült.
A Kádár-korszak elején indult az úgynevezett lakásépítési program, melynek lényege az volt, hogy mindenkinek jár az otthon és legyen tető mindenki feje fölött – így kezdték el a városokban sorba építeni a paneleket, míg a kert-és külvárosokban a Kádár-kockát, amit sokszor gúnyoltak vidéki panelnek is. A Kádár-kockák fő építési évei 1956 és 1969 voltak.
A Kádár-kocka ötlete már a 30-as években is létezett
Csak akkor még nem így hívták, természetesen – de maga a ház formája, kialakítása már 1930-ban létezett, ekkor álmodta meg egy Major Máté nevű építész. Aki arra kapott megbízást, hogy Pestszentlőrinc egyik tekintélyesebb utcájába tervezzen egyszerű, szerény, de élhető házakat családok számára.
Miben rejlett a Kádár-kockák varázsa?
Nagyon sokan szerették és szeretik a mai napig a Kádár-kockákat. Egyszerű tervezhetőség, olcsó alapanyagok és könnyű kivitelezés – ezek mind a Kádár-kocka mellett szóltak. A sátortetős megoldás is praktikus volt a négyzetes alaphoz, de természetesen a ház építésének a hangulata is magával ragadta az embert. Hisz ekkor az volt a jellemző, hogy egy adott építkezésben az segített, aki tudott: rokonok, szomszédok és barátok. Közösségkovácsoló ereje volt a Kádár-kocka építésének és a körülötte zajló munkáknak, amik a mai napig kellemes, nosztalgikus hangulatba hozzák azokat az embereket, akik ezt megélték.
Színes Kádár-kockák, amiket geometriai alakzatokkal is díszítettek, hogy a “tömegből” kitűnjenek
Mivel a Kádár-kockák szinte úgy néztek ki, mintha a gyártósorról jöttek volna, ugyanolyan formában és színben, sokan úgy döntöttek, hogy megpróbálnak kitűnni a tömegből. Így erős színekkel festették le a házak falait sőt, egyesek geometriai alakzatokat is festettek rájuk, de olyanok is akadtak, amiket, ha nap fénye megsütött csillogtak, a vakolatban lévő csillmtól. A figyelemfelhívó színek és minták az utca népének szóltak.
Az 1970-es évek végén már kissé fellazult az egyenforma, megjelentek a nagyobb alapterületű, esetleg emeletes Kádár-kockák is, sőt olyanok is, melyek már nem is kocka alakúak.
A Kádár-kocka jelene
Jelenleg 844 000 db körüli Kádár-kocka található Magyarországon, amik a magyar korszak jelképévé vált, sokak számára pedig a gyerekkoruk és fiatalságuk szimbólumává.
Bár a Kádár-korszak már régen elmúlt, az időszak egyik jelképe a mai napig meghatározza Magyarország képét, és ez minden bizonnyal így marad még pár évtizedig, hiszen jelenleg is az ország minden pontján megtalálhatóak. Közép-Magyarországon kívül Somogyban a legnagyobb a Kádár-kockák aránya: 10,25 százalékos, de Hajdú-Biharban, Zalában és Baranyában is 8 százalék fölötti ez az arány, Nógrádban, Vasban és Tolnában 3 százalék alatti az eloszlás. A magyar lakosság jókora része lakik ilyen házakban.
