Virágzó vidékünk

Túlélési stratégiák az év legviszontagságosabb időszakában

Szél Antal István/Körös-Maros Nemzeti Park
Szél Antal István/Körös-Maros Nemzeti Park
A csoportos viselkedésnek egyik előnye lehet, hogy a „több szem, többet lát” elv alapján hamarabb észrevehetik a közeledő ragadozók jelentette veszélyt az állatok.

A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáit járva népes őz– és túzokcsapatok is szemünk elé kerülhetnek. Ezek az állatok jól tudják, hogy egymást segítve, csapatokba verődve könnyebb túlélni a telet, írta honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.

Hazánk időjárási viszonyai mellett, a legtöbb vadon élő állat számára a tél az év legviszontagságosabb időszaka. Ilyenkor a túlélés érdekében különböző viselkedésformák alakultak ki. A nyílt, pusztai környezetben élő állatfajok közül többre is jellemző, hogy a tél közeledtével nagy létszámú csapatokba verődnek és tavaszig együtt maradnak. Ez a viselkedés jellemző az alföldi területeken élő őzekre, melyek sokszor akár 40-60 fős csapatokat, úgynevezett rudlikat alkotnak.  Az őzekhez hasonló viselkedést mutat a túzok is.

A csoportos viselkedésnek egyik előnye lehet, hogy a „több szem, többet lát” elv alapján hamarabb észrevehetik a közeledő ragadozók jelentette veszélyt, illetve nem kell minden egyednek folyamatosan figyelnie. Amíg néhányan őrködnek, addig a csapat többi tagja nyugodtan tud táplálkozni.

A kisebb túzokpopulációknak sokszor az összes tagja egy csapatba verődik. Ez könnyebbség a szakemberek számára is a téli állományfelmérés idején.

A Csanádi puszták túzokjai például idén télen egy 25 fős csapatot alkotnak, amely tojókból és fiatal kakasokból áll, 4 öreg kakas pedig egy másik, kis csapatot alkot, ők a dürgési szezonig ritkán érintkeznek a nagyobb csapattal

– áll a nemzeti park közleményében.

Megfigyelhetjük azt is, hogy őzek és túzokok együtt mozognak a pusztában, az őzek előszeretettel használják ki a túzokok élesebb látását, akik hamarabb riasztanak, ha meglátják a ragadozókat.

Dévaványa térségében a repcék vetése száraz körülmények között indult ugyan, de a későbbi csapadékhullám kedvező viszonyokat teremtett ahhoz, hogy kikeljenek a vetések. Ez egyben megalapozta a kedvező telelőhelyek jelenlétét a túzokok számára, melyek már december elején megkezdték a gyülekezést. A repcetáblákon népes csapatokat láttunk, eddig a legnagyobb 120 egyedből állt, de a többi is hasonló méretű. A néhány hét múlva esedékes országos túzokszinkron során pontosabb képet kapunk majd arról, mennyi túzok telel a térségben.

– részletezték.

A repcetáblákon megfigyelhető a különböző állatfajok között, az egymásra utaltság harmonikus összhangja. Míg a túzokok éberségükkel figyelmeztetik a többieket az esetleges veszély közeledtére, addig az őzek a hóborította repcetáblákon a kaparásukkal segítenek a túzokoknak, hogy ők is hozzáférjenek a repcelevelekhez.

A Mezőgyán – Zsadány – Nagyszalonta térségében élő túzokcsapatok szokás szerint a Nagyszalonta környéki repceföldeken telelnek. Az ottani kollégák a közelmúltban 44 példányt számoltak, melyeknek többsége tojó. Vésztő mellett november derekán még 15 kakast figyeltünk meg

– összegezték.

Kapcsolódó
Énekesmadarak sokasága lepte el a Maros-menti erdőket
A Körös-Maros Nemzeti Park területén az erdőket körülvevő réteken, mezőgazdasági részeken vegyes pintyfélékből álló csapatokkal is találkozhatunk.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik