A rákosi vipera a kistermetű európai elterjedésű Vipera ursinii fajcsoport síkvidéki alfaja. A kígyót a világszinten legismertebb magyar zoológus, Méhely Lajos írta le 1893-ban a Rákoson gyűjtött példányok alapján.
A rákosi vipera jellegzetes vipera megjelenésű, 50 cm-t alig meghaladó kígyó, azaz feje háromszögletű, a halántéktájékon elhelyezkedő méregmiriggyé alakult fültőmirigyek miatt hátrafelé kiszélesedő. Hátának alapszíne vagy világosszürke, vagy szalmasárga. Teste, zömök és izmos, farka rövid, mely a nőstényeknél hírtelen elvékonyodik.
A rákosi vipera kizárólag a Kárpát-medencében előforduló faj. Hazánkban jelenleg alig egy tucat elszigetelt populációja ismert a Kiskunsági illetve a Fertő-Hanság Nemzeti Park területéről.
Rendkívül ritka és környezeti behatásokra érzékeny faj. Néhány tucatnyi egyedből álló, egymástól elszigetelt állományait elsősorban az élőhelyek csökkenése, a ragadozók (róka, borz, vaddisznó) megnövekedett száma és a megmaradt gyepterületek fokozott művelése veszélyezteti. A rákosi vipera 1974 óta védett, az 1980-as évek végétől fokozottan védett Magyarországon. Természetvédelmi értéke jelenleg 1 000 000 Ft.
Rákosiból parlagi
A rákosi viperát leírója, Méhely Lajos a Rákos-patak menti lelőhelye alapján nevezte el, de az 1950-es évek végén parlagi viperára keresztelték.
Ez azért történt, mert Rákosi Mátyás-t, Magyarország akkori teljhatalmú miniszterelnökét zavarta, hogy egy vipera is viseli a nevét, így valószínűleg „felsőbb” utasításra a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója, Dr. Boros István, parlagi viperává keresztelte át a kígyót. Ez az elnevezés 1989-ig volt használatban. A vipera helyes és jelenleg használandó neve a kígyó leírója által magyarul is megadott név, rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis). Viszont nevével ellentétben nem csak a Rákos-patak környékén (Rákoson) fordul elő, így tulajdonképpen nem helyes a megnevezése.
