Rózsa Sándor fája kétszáz éve őrzi a betyárok világát

Egy vaskos faóriás két évszazada sziklaszilárdan áll Ásotthalom északi határában, az erdőszélen. A Ruzsafa Ásotthalom emblematikus famatuzsáleme, a homokháti község tekintélyes méretű külterületének legidősebb fája, a Bedő Albert Erdészeti Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanulmányi erdőjének kultúrtörténeti büszkesége.

A legendás faóriás mellett a természeti környezet is számos szépséggel kecsegtet, ha ellátogatunk a Szegedtől nagyjából félórányi autóútra elterülő homokbuckás vidékre. Nem beszélve a hírhedt betyár alakjáról, akihez temérdek izgalmas történet is kötődik a környező tanyavilágban.

A mesebeli erdő

Ásotthalom helyi értéktárának egyik büszkesége a magas színvonalú erdészeti oktatás. Az évszázados múlttal és nagy hagyományokkal rendelkező ásotthalmi technikum a történelmi Magyarország első erdőőri szakiskolája volt, mely 1883. október 10-én nyitotta meg kapuit. A páratlan intézmény a kezdeti évtizedekben fontos szerepet játszott a fátlan Alföld, ezen belül a térség erdőtelepítéseiben.

Még 1883-ban az iskola mellé rendeltek Szeged város erdeiből 651 kat. holdnyi területet, ez lett az iskola tanulmányi erdeje. A mesebeli erdőben a csodálatos fák árnyékában sokszínű élővilág talált menedéket. Mintegy 100 évvel ezelőtt Teodorovics Ferenc igazgató a környék első természettudósaként értékes növényeket, színpompás lepkéket gyűjtött, látványos eredményeit több világkiállításon is bemutatta az érdeklődőknek.

Sokszínű élővilág

A tanulmányi erdőben ritkán látható növényekben gyönyörködhetünk. Az erdőben többfelé nyílik egy védett kosborféle, mely ezen a vidéken kuriózumnak számít. A piros madársisak (Cephalanthera rubra) hazánkban elsősorban a gyertyánosok, bükkösök, erdei fenyvesek, cseres-tölgyerdők, homoki tölgyerdők jellegzetes vadvirága, Ásotthalom térségében ellenben a fekete fenyvesben bukkantak rá több tucat példányra.

A piros madársisak – ahogy az összes hazai orchidea is -, természetvédelmi oltalom alatt álló vadvirág. Több mint 300 helyén találták meg eddig az országnak. Egy-egy ilyen növényritkaság eszmei értéke 10 ezer forint.

A májusi szélben ringatózó fűszálak között, az erdei tisztásokon többfelé hajladozik a légies árvalányhaj (Stipa).

A pusztai árvalányhaj vagy homoki árvalányhaj (Stipa pennata) Magyarországon őshonos növény, mely nagyobb tömegben a sztyepréteken lengedez. Az ezüstös fényű fűféle a madársisakhoz hasonlóan védett faj Magyarországon, természetvédelmi értéke 5000 forint.

A leghíresebb betyár

Rózsa Sándor a Szeged környéki emberek emlékezetében ma is elevenen él. A hírhedt betyár 1813. július 10-én született, és kiskorától kemény élete volt: anyja korán meghalt, apját agyonverték, míg öccse a szegedi börtönben akasztotta fel magát.

Rózsa Sándor kezdetben bojtárkodással kereste kenyerét, de neve egy lopási ügy miatt már 23 éves korában felbukkant a bűnügyi aktákban. Akkor egy tehénlopásért a szegedi törvényszék másfél évi fogságra és 150 botütésre ítélte. A kirótt büntetésnek „csupán” a felét várta meg, 10 hónap után megszökött a tömlöcből. Ekkortól az élete az állandó üldöztetésről, a Szeged környéki pusztákon való bujkálásról szólt.

Rózsa Sándor tekintélye nagy volt a szegedi tanyavilágban, mert a zsákmányt mindig igazságosan szétosztotta, és a meghalt társak családjáról is tisztességesen gondoskodott. 1853-ban már tízezer ezüst forint vérdíjat tűztek ki a fejére, de még évekig sikeresen bujkált. Később többször is börtönbe került, végül tüdővész vitte el 1878. november 22-én a szamosújvári börtönben. A híres magyar betyár alakja a népballadákban, a regényekben és a filmvásznon máig él, Ásotthalom területén a famatuzsálem mellett egy múzeum (Rózsa Sándor Élményház) is őrzi az emlékét.

Legendás történetek

Az ország egyik legismertebb betyárjának története szorosan összefonódik egy idős szürke nyárfával. Rózsa Sándor nevét nagyjából 100 éve kaphatta meg az ominózus fa, melyet Kiss Ferenc erdőmérnök szerint valamikor az 1700-as évek végén, vagy az 1800-as évek elején ültettek.

Az Alsó-Ásotthalmi erdő szélén álló Ruzsafa határfa volt, tőle északra kiterjedt legelők húzódtak. A nevezetes fa kerületét 1909-ben 3,6 méternek mérték, ekkor a magassága mintegy 23,2 méter volt. A homokos talajon, csapadékszegény viszonyok mellett nehezen növekvő famatuzsálem törzsének kerülete jelenleg 5,5 méter, míg magassága napjainkban már aligha változik, nagyjából 25 méter.

A Ruzsafához számos néphagyomány kötődik, a legismertebb szerint, amikor Rúzsa Sándort a pandúrok kergették, éppen a fa alatt vágtatott el. Ekkor a betyár felkapaszkodott a fa egyik ágára. Rózsa Sándor lova tovább száguldott, és a pandúrok az állatot tovább üldözték, nem vették észre a lombok között rejtőzködő betyárt. Kiss Ferenc erdőmérnök – a “szegedi erdők atyja” – 1939-es művében azt közölte, hogy az idős helybeliek szerint a betyárok erre a fára akasztott titkos jelekkel értesítették egymást hajdanán.

Kapcsolódó

Tenyerén hordozta a vidéket a betyárromantika legendája

Oszter Sándor a vidéki élet nagy tisztelője volt.