A gyümölcsevő piráját Magyarországon elsőként 1991-ben, a paksi atomerőmű csatornájában észlelték, majd 2016 júliusában az Abaújkert és Gibárt összekötő műút mellett elhelyezkedő bányatóból került elő újabb egyede.
2024. július 5-én Csonó Tibor közzétett egy fényképet, amelyen a Szolnok térségében elhelyezkedő Alcsi Holt-Tiszából kifogott egyedet tartja a kezében, írta a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság.
Telefonos egyeztetést követően a fogást megerősítette, ám az egyedet sajnálatos módon nem tették el, de elmondása szerint nem került vissza a Holt-Tiszába.
A kép alapján csupán a legfőbb külső határozó bélyegek alapján lehet azonosítani a halfajt. Az oldalvonal mentén 104 pikkely számolható, az oldal fölött 34, míg alatta 27. Az első hátúszón megszámolható úszósugarak száma 14, a farok alattin 25, a mellúszón pedig 14. A külső morfológiai bélyegek alapján a halfajt pirapitingának (Piaractus brachipomus) azonosítottam
– nyilatkozta Sólyom Norbert biológus, aki kiemelte, hogy a halfaj hazai vizekben történő megtelepedésére, a szakirodalmi adatok alapján nem kell számítani, ugyanis a pirapitinga (Piaractus brachipomus) 13 Celsius-fokos vízhőmérséklet alatt elpusztul.
Felhívják az akvaristák figyelmét, hogy amennyiben díszhalaikat megunták, vagy anyagi okok miatt nem tudják tartani, ne a természetes vizeinkbe engedjék szabadon, hanem próbálják meg értékesíteni, esetleg eladományozni.
