Litvánia északi részén, Šiauliai városától mintegy 12 kilométerre található egy hely, amely egyszerre lenyűgöző és misztikus, spirituális és történelmi jelentőségű: a Keresztek hegye (litvánul „Kryžių Kalnas”). Ez az apró domb Litvánia egyik legkülönlegesebb zarándokhelye, amely évente több ezer látogatót vonz a világ minden tájáról.
A zarándokok fohászaik megerősítésére, illetve hálájuk jeléül állítanak, hoznak a legkülönbözőfélébb anyagokból – fából, fémből, kőből, de egyéb, egzotikus anyagok is előfordulnak – kereszteket a nagyjából 10 méter magas dombra. Az év minden szakában érkeznek a látogatók, gyakran esküvők, születések és házasságkötések alkalmával is.
Így vált a Keresztek hegye az ellenállás szimbólumává
Maga a domb egy középkori földvár maradványa. A legenda szerint a Zemaitia földjéhez tartozó erődöt megtámadták, a falvakat felgyújtották. A túlélők inkább önként ugrottak a tűzbe, mint hogy a hódítók rabságában éljenek. Ekkor a hódítók megértették, hogy ezt a népet nem lehet leigázni, megtörni, és odébbálltak. A legenda szerint az első keresztet a mondabeli hősök kapták.
A csatákban elesett, ismeretlen helyen eltemetett katonák rokonai állítólag már a 14. században állítottak itt kereszteket. A keresztek állításának szokásával kapcsolatos írásos nyomok azonban csak a 19. század elejére utalnak.
Az orosz uralom elleni 1831-es és 1863-as felkeléseket leverték. Ennek túlélői a feszületek állításával és gondozásával igyekeztek ébren tartani a nemzeti öntudatot. Mikalojus Konstantinas Čiurlionisn több, 19. század végén készült festményén már legalább ezer kereszt látható.
Az első világháború után létrejött a független Litvánia és a dombot átmenetileg elhanyagolták, így a keresztek száma ötvenre csökkent. Az 1940-es szovjet megszállás után viszont már ismét több ezer kereszt állt a dombon.
A szovjet hatalom viszont nem nézte jó szemmel ezt, három alkalommal, 1961-ben, 1973-ban és 1975-ben is szétverték a fakereszteket, a fémeket hulladékként elszállították a kohókba, a dombot pedig ledózerolták, a helyét pedig szeméttel borították.
A litvánok viszont néhány hét alatt visszaépítették a dombot, a kereszteket is pótolták. Ez a kitartás a litván nemzeti ellenállás szimbólumává tette a Keresztek hegyét, és egyúttal a vallásszabadság melletti kiállás jelképe is lett. Erre válaszul a szovjet vezetésben felmerült, hogy egy közeli folyóra építendő vízi erőmű vizével árasztanák el a dombot, azonban ez végül elmaradt.
A hit és a remény jelképe
1990 márciusában, a litván függetlenség kikiáltásakor már ismét mintegy hatvanezer kereszt állt a dombon.
1993. szeptember 7-én II. János Pál pápa is ellátogatott a Keresztek hegyéhez, ahol egymillió hívő előtt celebrált szabadtéri misét. Beszédében a Keresztek hegyét a hit és a remény jelképének nevezte, ami még tovább növelte a hely szimbolikus jelentőségét. Látogatása során azzal bízta meg a Ferences rendet, hogy gondozza a zarándokhelyet, és építsen kolostort. Ez meg is történt, kétéves építés után 2000-ben avatták fel az épületet. A Vatikán 1994-ben egy nagy feszületet is ajándékozott a hegynek.
A keresztek pontos száma nem ismert, de a becslések szerint 1990-ben 55 000 körül volt, 2006-ban pedig 100 000 körül.
