A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) munkatársa, Domboróczki Gábor békászó sasokat fotózott, a fészket épphogy elhagyó fiatal madarak, idősebb nőstény és hím példányok is szerepelnek a képeken. Olyan izgalmas pillanatokat sikerült elcsípnie a szakembernek, amikor a felnőtt madár épp egy sáskát lakmározik vagy amikor a szülők a levegőben etetik a fiatal madarat.
Nézze meg a csodás természetfotókat gallériánkban.
A fajjal foglalkozó szakemberek információi alapján a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén 2024. évben is legalább 14 territóriumban volt sikeres a költés, és kirepült már a fióka
– írta a nemzeti park.
Ebből a 14 fészkelésből három esetben is eddig még nem ismert revírben találtak új költő párt. Volt egy territórium, ahol feltételezhetően a költési időszakban bekövetkezett zavarás (újonnan épült vadles és szóró) miatt hiúsult meg az egyébként megkezdett költés és volt egy eset, amikor a Dél-Afrikából sikeresen megérkezett párból a hím vélhetően áramütés következtében elpusztult, így ebben a territóriumban már el sem kezdődött idén a költés. A hiányzó sas rendszeresen ücsörgött a szigeteletlen villanyvezeték szakaszok oszlopain, és vélhetően ez okozhatta az eltűnését is.
És, hogy a madarak közül melyik a fészekből frissen kirepült békászó sas? A fiatal sasok tollazata az idős madaraknál sötétebb tónusú, az evező- és faroktollak alulról sávozottak a végükön fehér színben, ami a szárnyak és a farok szegélyén felülről fehér csíkokat és a testen pettyezett mintázatot mutat.
Az idős madaraknak már sárga a szemük, és a vedlések során fokozatosan lecserélődnek a feltűnően sávozott evezőtollak, és a fiatal madarak pöttyözött tollruháját eredményező fehér végű tollak is. Jellemzően a tollazat színezete is világosabb. Idős korra eltűnik a fiatal madarak világos színezetű tarkófoltja is, de megmaradnak a madarak röpképén felülről látható olyan fajra jellemző bélyegek, mint pl. a farktőben látható fehér sáv, a hát közepén található fehér folt, és a két szárny közepénél található fehér foltok.
Tőlük kérik és kapják az eleséget, de az idő előrehaladtával már egyre nagyobb területeket járnak be a territóriumukból, és elkezdik megtanulni a zsákmányszerzést is. Kezdetben még csak a földön járkálva, ízeltlábúakra vadászva.
Érdemes tudni, hogy a békászó sasoknál a hímek nem váltják a tojót a kotlásban, és a tojó a tojások kikelését követően is a fészeknél marad és őrzi a fiókákat, vagyis egy jól meghatározott munkamegosztás jellemző a békászó sas családra.
