Dunapatajról sokan a Szelidi-tó mentén húzódó népszerű üdülőterületre asszociálnak, ahol a Duna egykori mellékága, amely ma természetvédelmi terület, kiváló lehetőséget nyújt fürdőzésre, horgászatra, kirándulásra. A vadregényes hangulatú tó vizét gyógyhatásúnak tartják, így az idelátogatók számára a kikapcsolódás mellett regenerációt is nyújt. Ám a Kalocsai Sárköz vidéke, és maga Dunapataj nagyközség számos szépséget tartogat azoknak, akiket a történelem és az művészettörténet kincsei vonzanak vidékre.
Elhúzták a szentélyt
Pataj történelmi múltja sokszínű, évszázados templomai mellett régi épületek sorában gyönyörködhet, aki ellátogat a településre . A katolikus templomot 1761-ben építették, barokk-copf stílusban. Az imaházat Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel. Ahogy a község oldalán ismertetik, a templom különlegessége az 1934-es bővítéséből adódik, amit Möller Károly építész dolgozott ki. A neves építész irányítása alatt a templom szentélyét levágták a templomhajóról, majd görgők és csigás szerkezetek segítségével 10 méterrel elhúzták. Ez volt Magyarországon az első épületelhúzás.
A község református temploma eredetileg gótikus stílusban épült, az évszázadok alatt többször is átépítették. Mária Terézia uralkodása alatt, 1773-ban barokk tornyot építettek hozzá, majd 1861-ben eklektikus stílusban felújították a templomot. A műemlék épület tornyában elhelyezett óraszerkezet ipartörténeti különlegesség.
Dunapataj tájháza üde színfoltja a településnek. A község múzeumát először a „klasszikus parasztházban” rendezték be, a Fogas-ház első látogatója Kodály Zoltán és kísérete volt, 1962-ben. Jelenleg Pataji parasztház a 19. században címmel állandó kiállítást tekinthetik meg a vendégek.
A falu mai képének jellegzetes eleme Bács-Kiskun vármegye egyik legnagyobb művelődési háza is. A Kodály Zoltán Művelődési Ház alapkövét 1962-ben a híres zeneszerző, zenepedagógus rakta le, majd 1966-ban ő avatta fel az intézményt.
A pataji unitáriusok
Patajt a korabeli feljegyzések 1639-ben mezővárosként említik. A város a török hódoltság időszakát átvészelte, nem pusztult el. A protestanizmus elterjedésével a település reformálódott, és a lakosság túlnyomó többségét ekkor a reformátusok adták. A katolikusok csak később, a XVIII-XIX. században települtek be, templomot is építettek.
Az unitáriusok 1935. év végén váltak ki a reformátusokból, 1936-ban leányegyházközséggé alakultak, 1937-ben pedig megépíttették az erdélyi hangulatot árasztó templomot.
Természetesen pár éves előzménye volt ennek az akciónak, a konfliktus oka talán 1934-re vezethető vissza. Az akkori lelkész, Simon Ernő nagyon kemény ember volt, ám a kitérők vezetője, egy orvos, szintén. A kitérők zöme nyugdíjas állami alkalmazott volt, csendőrök, rendőrök, hajókormányosok, vasúti és postatisztek akadtak köztük. Abban a korban ők közepesen módos embereknek számítottak
– mesélte Schill Tamás Péter muzeológus a Sokszínű vidéknek.
A Pataji Múzeum munkatársa szerint a „szakadárok” mindannyian Dr. Kendecsy Pál községi orvoshoz jártak, de ezt leszámítva is gyakran összegyűltek, együtt gondolkodtak. A kitérést nem egy adóemelés okozta, hanem a keménykezű lelkész, Simon Ernő és a gyülekezeti tagok személyes ellentéte.
Az unitárius gyülekezetek alakulása más egyházakból való áttéréssel nem volt példa nélküli Magyarországon. Füzesgyarmaton 1902-ben 150 jómódú gazda alapította
meg az unitárius gyülekezetet, Hódmezővásárhelyen pedig 1879-ben néhány evangélikus és református földműves, iparos és tisztviselő tért át az unitárius vallásra és alapított gyülekezetet egy erdélyi unitárius értelmiség vezetésével.
Erdélyi stílusú templom
A Duna-Tisza között, Budapestet nem számítva, az egyetlen erdélyi stílusú unitárius templommal Dunapataj büszkélkedhet. A letisztult formák és a négy fiatorony Erdély középkorban épült református templomainak hangulatát idézi.
Torockói motívumokkal festett, fakazettás mennyezete tudomásom szerint egyetlen templomnak sincsen (csonka)Magyarországon. Egyébként ehhez a templomhoz nagyon hasonlít a kocsordi unitárius templom, amit ugyanaz a személy tervezett. A Szabolcs-Szatmár vármegyei Kocsordnak élő gyülekezete van
– magyarázta a kutató.
Az unitárius templom korábban egy zsidó család tulajdonában lévő magtárépület, terménykereskedés volt a település főutcáján. Ebből az épületből Szinte László székely származású budapesti építész tervei alapján a helyi mesterek emeltek templomot 1937-ben. Az átépítést 1937. augusztus 21-én kezdték meg, az új templomban 1937. november 14-én tartották az első Istentiszteletet. A templomban Nagy-Magyarországgal díszített harang lakik.
Festett kazettás mennyezet
A Magyarországon páratlan, torockói motívumokkal díszített kazettás mennyezetet Szinte László álmodta meg a templomba, úgy, ahogy az egész épület belső és külső megjelenését is. A színpompás kazettákat Vernes Judit torockói népi iparművész festette. A művész családjában több bútorfestő is tevékenykedik. Bár Vernes Juditnak a pataji volt az egyetlen templomi munkája, bútoraiból a Néprajzi Múzeum szép darabokat őriz.
A mennyezeti képek torockói bútormotívumok, a támogatók monogramjaival. Az egész mennyezet 55 kazettából áll. Csupán két képmező nem torockói: a középső sorban a szélétől a két második kazetta – ezek motívumai az énlakai templomból származnak. Az énlakai unitárius templom kazettás mennyezetének egyik mezője rovásírásos nyelvemlékünket rejti, amely a nagy unitárius hittételt hirdeti: Egy az Isten. Ennek a kazettának egy változata került a pataji templomba
– vázolta Schill Tamás Péter.
Méltó otthonra lelt a múzeum
A dunapataji unitárius egyházközség kihalásával Pastyik István múzeumalapító vetette fel azt a gondolatot, hogy a templom más funkciót is kaphatna. Ennek nyomán az állam megvásárolta a gyönyörű épületet, és 1982-ben felavatták múzeummá. Jelenleg a templomhajó, valamint a régi gyülekezeti termek főként a muzeális feladatoknak nyújtanak helyet, de gyakran rendeznek közösségi eseményeket is a patinás falak között.
