A Szalonnai-hegység kicsi ugyan, ám annál izgalmasabb szeglete Magyarországnak. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében bújik meg, az Északi-középhegység részeként, nem messze az Aggteleki-karszttól.
A dombok és hegyek itt főként mészkőből, dolomitból, agyagpalából és homokkőből állnak, és egykoron bányászat folyt a vidéken. Az Esztramos-hegyen vasércet és mészkövet is fejtettek.
Bár nem túl nagy terület, a Szalonnai-hegység mégis tele van felfedezésre váró látnivalókkal. A hegység rejtekében igazi kincsek bújnak meg, a Hármas-hegy mellett álló, 14. századi pálos kolostorromnak különleges hangulata van. Az Esztramos mélyén húzódó Rákóczi-barlang egyedülálló cseppkövekkel bűvöli el a látogatókat, míg a Rakaca-víztározó minden évszakban tökéletes hely a kikapcsolódásra.
A pálosok emlékezete
Magyarország egyik legépebben fennmaradt középkori pálos kolostora Martonyi község közelében, az Aggteleki Nemzeti Park területén, a Szalonnai-hegység erdős dombjai között található.
Az erdőben ma látható romok helyén valaha egy középkori kolostor állt, amit 1341-ben a Martonyi nemesek, (Tekes fiai) alapítottak. Az első írásos emlék szerint a nemesi család adományozta a telket és egy kúriát a remetéknek. A templomot 1347-ben, gótikus stílusban Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelték. Hajdanán három oltár is állt benne, amelyeket 1411-ben János egri segédpüspök szentelt fel.
A kolostor hosszú ideig működött, fenntartását főként adományokból és magánmisékért kapott támogatásokból oldották meg. A történelem viharai nem kímélték a templomot, a török támadások mellett a korábbi támogatók eltűnése is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a 16. századra elnéptelenedett az épület. Az 1500-as évek végére már csak a romjai emlékeztettek az egykor itt zajlott remeteéletre.
Vadregényes romok
A pálos szerzetesek nem véletlenül választották elvonulásuk helyszínének az erdők csendjét: kolostoraikat gyakran építették eldugott, természetes menedéket nyújtó helyekre. Így történt ez Martonyi környékén is, ahol a sűrű fák között emelkedett egykor a kolostoruk.
A templom maga egy karcsú, gótikus épület volt, mely egyetlen hajóval, közel 27 méteres hosszával és 12 méteres szélességével méltóságteljesen illeszkedett a tájba. Nyugati bejáratát díszes bélletes kapu ékesítette, fölötte – a feltételezések szerint – egy rózsaablak törte meg a homlokzat síkját. Az északi oldalon kapcsolódott hozzá a szerzetesek lakóépülete, amely ma már csak részleteiben sejthető az idő által megkoptatott, rusztikus kövek között.
Korhű rekonstrukció
A kolostorrom meglepően jó állapotban vészelte át az évszázadokat. Ez részben annak köszönhető, hogy eldugott, erdővel borított fekvésének hála sokáig szinte teljesen érintetlen maradt. A terület 1997-ben az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának kezelésébe került, és 2001-től megindultak a régészeti feltárások, valamint az első állagvédelmi munkák. A helyreállítás során a templomhajó és a szentély egy részét újjáépítették: zsindelytető került a romokra, az oromfalakat megerősítették, a támpilléreket újjáépítették.
A munka azóta is folytatódik. Jelenleg a templom és a kolostor további részeinek megóvása, valamint a környező terület rendezése van soron. A tervek szerint a feltárás is tovább folytatódik, és egy szabadtéri, illetve egy virtuális látogatóközpont is készül, hogy a történelmi múlt a nagyközönség számára is átélhetőbbé váljon.
A kolostorrom megközelíthető az Országos Kék Túra útvonalán Bódvarákó és Tornabarakony között, a Mile hegynél jobbra letérve a kék vár jelzésen, körülbelül 3 kilométeres sétával. Autóval vagy motorral tilos behajtani a kolostorhoz vezető erdőgazdasági útra.
Ahogy korábban írtuk, Árpád-kori remeteséget azonosítottak Taliándörögd határában, a Bakonyban. A Kolostorromokkal a turizmusért elnevezésű projekt keretében három középkori romot kötnek össze turistaútvonalakkal és fejlesztik a turisztikai infrastruktúrát.
Köszönjük szépen a cikkben szereplő fotókat Csík Noéminek.
